19.rész

Sehun pov:

Karba font kezekkel nézem, ahogy a kis ficsúr bekeni Reita testét, s mikor a hátát keni egy ötlet pattan ki a fejemből. Csendben közelítem meg őket, majd a srácnak hadonászással leadom, hogy húzza el a csíkot innentől én folytatom.

Nem tetszett neki, de kit izgat? Hatalmas vigyorral arcomon kezdem masszírozni, néha elhagyja száját egy kisebb sóhaj, rajtam pedig egyre jobban látszik az elégedettség. Mikor megunom bár valljuk be kellemes volt a bőréhez érni rácsapok a fenekére így zavartan fordul meg, s döbbenten veszi észre, hogy én vagyok az.

- Nem is vagy olyan lapos - vigyorgok rá, majd a mellette lévő napozóágyra ülök és szemügyre veszem a mellkasát. - Csak úgy idegeneknek megengeded, hogy fogdossanak? 

- Neki bármikor, hisz sokkal kedvesebb, mint te - fújtat és idegesen kapja maga elé a mellette heverő törölközőt. Leveszem magamról a pólót, és elfekszem a napozóágyon.

- Csak élvezd a napot – mosolygok önelégülten.

- A te társaságodban? – hangjából csöpög a gúny.

- Talán hívjam vissza azt a perverz állatot? – felé fordítom a fejem. A törölközőt letette és kényelmesen elhelyezkedett.

- Nem kell – biggyeszti le száját.

- Akkor… bekensz? – vigyorogva emelem fel a flakont, mire egy unott pillantást kapok. – Most miért? Lefogok égni – hisztizek.

- Kend be magad, vagy kérd meg azokat a lányokat – mutat a medence túl oldalára, szemem arra irányítom és látom, ahogy három lány sutyorog és nevetgélnek, közben mindig erre pillantanak. Mosolyogva intek nekik, mire mind elrejti arcát és kettő elkezdi lökdösni a harmadikat, aki elindul erre. Lecsukom a szeme és szemhéjam alatt forgatom meg a szemem. Nagyot sóhajtok majd mosolyt húzok arcomra, ahogy a lány ideér. Oldalra pillantok Reitára, de ő csak csukott szemmel fekszik.

- Szia – szégyellősen köszön rám a lány, miközben még mindig Reit nézem.

- Szia – köszönök én is majd lassan emelem tekintetem a lányra.

- Van kedved beszélgetni? – ujjaival játszik hasa előtt és ő is Reitára pillant, arca pedig teljesen el van pirulva.

- Persze, miért is ne? – mosolygok rá és ülőhelyzetbe tornázom magam, majd felállok. – Később találkozunk, csillagom – mondom. Erre már szemei kipattannak és mintha egy dárdát dobna felém, úgy néz rám.  Sóhajt egyet és megrántja a vállát.

- Mehetünk – mondom a lánynak, aki lelkesen karol belém és elindulunk egy kinti bár felé.

Úgy ülök, hogy tökéletes rálátásom legyen Reitára, de közbe a csajnak se tűnjön fel, bár nem mintha érdekelne, csak kíváncsi voltam Rei reakciójára, de hidegen hagyta.

- És mi a neved? – kérdezi nyálasan.

- Sehun – nemtörődöm választ adok. – És a tiéd?

- Liana – pirul el.

- Szép név – mondom megköszörülve a torkom.

- Köszönöm. Kivel vagy itt?

- A családommal.

- Akkor ő a testvéred – néz Reitára, s mivel ő odanézett, ezért én is egyből kapok az alkalmon.

- Nem, ő majd a csajom lesz – vigyorgok elégedetten.

- Ó, értem – szomorodik el a csaj. Felé fordulok, kezem álla alá vezetem majd felemelem a fejét, hogy a szemembe nézzen.

- Szép csaj vagy, telt idomokkal, hidd el találsz magadnak egy jó pasit itt – féloldalasan mosolygok és végig nézek rajta. Leszáll a székéről és közel jön hozzám. Teste teljesen az enyémnek simul és keze is elvándorol férfiasságomhoz a fürdőgatyán keresztül.

- Míg szabad vagy, talán…- megnyalja a száját és arcával egyre közelebb hajol hozzám. Nyelek egy nagyot. Szóval eddig tetette a szűzies kislányt… Nem kaphat meg hosszútávra, ezért kellek egy menetre? Ajkait enyémekhez érinti, és lágyan rámarkol a kicsi „Sehunra”. Amit nem tagadok elkezdett éledezni. Érzem, ahogy a mellei is testemhez simulnak. Kezem a derekára vezetem és visszacsókolok, mire hatalmas lelkesedésben tör ki a csaj és szinte itt helyben leakar teperni. Hatalmas vágyat ébreszt most bennem… Derekára fogok és eltolom magamtól.

- Bocs – ennyit mondok és zihálva indulok meg Reita felé.

Reita pov:

Szemem lehunyva és újra meg újra lejátszom magam előtt azt, mikor megláttam Sehunt és társul hozzá a „Csillagom” kifejezés is, amitől szabályszerűen kiráz a hideg, de nem tudom miért. Tényleg ennyire irritál Sehun, hogy egy becéző szó, ilyen hatást fejtsen ki belőlem? Vagy csak azért, mert nincs köztünk olyan kapcsolat, igen, biztos, hogy ez, és ettől nem is lehet több…

- Gyere velem most azonnal! – Sehun, erélyes hangja csapja meg a fülem, pilláim felnyitom, de reagálni sem tudok. Megragadja a csuklóm és felhúz a nyugágyból.

- Hova? – értetlenül követem a fiút, aki zihálva húz maga után. Nem válaszol semmit, míg el nem érünk egy olyan folyosóra, ahol kihaltság van. – Elmondanád, végre mi van? Miért hagytad ott a … - belém folytja a szót. Szemem hatalmasra nyílik, ahogy megérzem ajkait az enyémeken. Lassan kezdi ízlelgetni párnáim, míg én lefagyva állok, kezem, testem mellett erőtlenül lóg. Az ő keze viszont oldalam simogatja, s megindul előre, így engem a falnak szorít. Alsóajkamra harap így a fájdalomtól szétnyitom a szám, így nyelve könnyedén behatol enyémhez. Mi ütött belé? ÉS mér nem teszek valamit. Mint a villám hasít a fejembe, hogy cselekedjek. ahogy tudok ráharapok a nyelvére.

- Bazdmeg! – ordítja és egy lépést hátrál, közben kezét szájához emeli.

- Mi a fészkes fene, ütött beléd? – üvöltöm le a fejét. Ami szokatlan tőlem, mivel egy: nem szoktam káromkodni. Kettő: nem szoktam kiabálni. Ez a Sehun teljesen kiforgat magamból! – Miért nem azzal a csajjal vagy és csinálod ezt vele? Heh? Azt mondod, milyen lapos vagyok, erre mégis velem csinálod ezt? Sehun! Mond mi ütött beléd? – idegesen fújtatok. A fiú elmosolyodik. Majd megnyugodva sóhajt.

- Látod ezt? – az úszónadrágjára. Pirrel arcomon nézek oda…

- Mintás – nézek vissza a szemeibe.

- Nem! Ott volt egy hatalmas dudor, amit a csaj okozott, és most, hogy veled voltam, höh semmi, ahogy sejtettem. Ha feléleszteni nem, de levinni tökéletes a tested – nevet. Szemem be könnyek gyűlnek.

- Hogy lehetsz ilyen bunkó?! – kiáltom és azzal ott is hagyom. Visszafutok a szobánkba és az ágyba érve, keserves sírásba kezdek, ami Sehun oltári nagy parasztsága miatt van.  

Félóra múlva már csak szipogok, mert eljutottam oda, hogy ha ő is bunkó velem, akkor én is az leszek. Nekem is vannak lapjaim, amik kijátszásra várnak… vagyis nagyon remélem valahol nagyon mélyen megtalálom azokat a lapokat. Meghallom a telefonom üzenet jelzőjét. az asztalhoz megyek, mivel azt itt hagytam. Egy ismeretlen számtól jött.

"Annyira hiányzol nekem…Olyan rossz, hogy alig ismersz engem, mindennél jobban vágyok arra ,hogy ott lehessek melletted, átölelhesselek, mert tudom, csak te tudnál most lenyugtatni engem. Minden pénz megadnék csak azért, hogy csak 1 percre is, de láthassalak. Ha tudsz, kérlek válaszolj… Saranghae én kis holdam <3 by: Luhan"

A szavam is elakad, ahogy olvasom az üzenetet. Szívem pillanatok alatt új, gyorsabb ütemet vesz fel. Kezem, szám elé kapom. Nem tudom eldönteni, örüljek vagy sírjak. Az öröm mellett döntök, mert szívemet elönti a szeretet, melyet egyenesen Luhantól kapok. Még azt a bizonyos gyűlöletet is elnyomja amit Sehun iránt érzek.