18.rész

- Ki az ágyból Sehun! - ordít apám és még az ajtót is kicsapja melléje. Mivel érdemeltem ki ezt a bántásmódot? Évek óta nem keltem így, morcosan, apám által... Felülök az ágyon és mély levegőket veszek, lehet most kezdődik a balszerencse napom?
- Siess már, szinte csak rád várunk - morog az ajtóban állva bátyám.

- Húzzál már ! - dobok felé egy párnát, melynek meglett a hatása és elhúzott. Felöltöztem, és csatlakoztam a "csodás" családomhoz. Miért nem bírta volna engem is felkelteni, akkor nem vártak volna rám, vagy még ezt is eltudom képzelni, hogy elindultak, s visszafordultak értem...

MP3-mat elővettem és egész úton zenét hallgattam s aludtam tovább, legalább kipihentem magam.

Mei the hotel, ettől luxusabb helyre már nem is jöhettünk volna...
- Nézzetek szét nyugodtan, nekünk elkel mennünk valahova - mondja anya és már el is húzzák a csíkot.
- Nos... Kettesben maradtunk, SangHun - unottan nézek rá.
- Nem fogok veled jó pofizni - forgatja meg a szemét és zsebre tett kézzel indul el.
- Én sem... - megyek utána. Lehet, hogy mindig azt mondom, milyen egy seggnyaló, de mégis csak a testvérem és nekem hiányzik a vérbeli bátyám.. mert a fiúk otthon nekem olyanok, mintha a testvéreim lennének.
- Akkor miért vagy a seggemben? - visszanéz rám a válla felett.
- Csak én is erre megyek - vonok vállat és kikerülöm.
- Jó, csá - mondja és hátat fordítva elindul. Mi van ezzel? Mindegy is, keressünk valami kiscsajt és fűzzük be. Lehet, hogy fogok találkozni Reitával is, hiszen ők is Jejun vannak, bár kitudja, hol szállhattak meg. Lehet, csak meg kéne kérdezni? Előkapom a telefonom és írok neki egy smst.

-Sehun- 
Hol száltatok meg?

Telefont a kezemben tartva várok, majd hamar megunom, így elindulok a fő épület felé. Lányok terén van választék, szerencsére mind Reita ellentéte… mármint, szépek, csak nem laposak. Van rajtuk mit fogni. Leülök a csarnokba és onnan szemlélek, közbe folyton telefonom figyelem. Meglátok egy lányt aki telefonját bújja, nem néz fel, de elmegy mellettem. Gonosz vigyor bújik meg arcomon és végig őt nézem. 
Jön az üzenetem.

-Reita- 
Mei The Hotel. Miért? Hol vagy?

-Sehun- 
Mi is Jejura jöttünk. 
Mit csinálsz éppen?

Felállok és tisztes távolságból figyelem, ahogy épp a liftekhez megy és megnyomja a gombot.

-Reita- 
Anyuék mondták nézzek körül, míg ők elintéznek valamit. 
Meg most szállok majd be a liftbe. Na és te?

-Sehun- 
Én éppen egy lány után megyek.

Nézem, hogy a lift hányadikon áll meg, majd a lépcsőkhöz megyek és kettesével veszem a fokokat. Felérek a harmadikra és kifújom magam, addig, míg megnézem az üzenetet.

-Reita-
Szegény lány. Remélem eltud menekülni előled :D 
Most be a szobába.

Felkapom a fejem és meglátom, amint egy ajtón megy be éppen. Futok felé és időben megállítom az ajtót a lábammal mielőtt bezárulhatott volna. Mikor teljesen kinyitja, arca rémült. 
- Hiányoztam? - teszem fel a kérdést hatalmas vigyorral arcomon.

Reita pov:

Annyira megijedtek, ahogy nem tudom bezárni az ajtót, s mikor kinyitom és Sehunal találom, szembe magam ledöbbenek. Hogy a frászkarikába lehet az, hogy ide jöttek ők is?
- Te meg ki vagy? - teszem a hülyét.
- Ne szórakozz velem Reita! - fintort vág be. - Megismerlek - elmosolyodik. - Nincs még egy olyan lapos csaj mint te... - mondja, tőlem pedig repül a pofon. 
- De egy bunkó vagy - csapom be orra előtt az ajtót, ekkor meghallom a nevetését, amitől csak ideges leszek, így beljebb megyek

-Reita- 
Menj el!

Küldöm az üzenetet, de ugyan abban a pillanatban kapok egyet tőle. 

-Sehun-
Bocs,bocs, gyere ki, nem leszek szemét :) ㅋㅋㅋㅋㅋ

- Na persze én meg Jancsi vagyok - motyogom magam elé unottan. Már nem hallom a nevetését, várok még pár percet majd lassan nyitom ki az ajtót és kidugom a fejem. 
- Elég gyerekes, amit csinálsz - oldalra nézek és a falnak dőlve áll. Felegyenesedek és teljesen kinyitom, az ajtót majd kimegyek rajta, s bezárom. 
- Mit akarsz? - nem nézek rá, csak a túloldali falat nézem. 
- Ejj, hát mi ez a viselkedés? - szemem sarkából látom, hogy megindul felém. - Tényleg nem örülsz, hogy látsz? 
- Nem , nem örülök - szúrós tekintettel nézek rá. 
- Ez most fájt - kezét mellkasához kapja és fancsali arcot vág.
- Had fájjon - vonok vállat és hátat fordítva neki elindulok a liftekhez. Hogy lehet, hogy pont ők is itt szálltak meg? Meg amúgy is... olyan nagy ez az épület, miért kellett találkoznunk? 
- Nem vagy ma valami kedves - duzzogva jön utánam. 
- Te kezdted,tehát magadnak köszönd... és inkább örültél volna, hogy megszabadulsz tőlem, minthogy utánam kajtass... - idegesen fordulok meg.
- De én jól érzem magam a társaságodban - motyogja és elnéz másfelé. Lefagyok. 
- Miért? - kérdezem.
- Csak, mert te más vagy mint a többi lány - vigyorog.
- Ja, igen, mert lapos vagyok - forgatom meg a szemem. - Mindegy, ha most megbocsátasz én elmegyek a medencékhez - mondom és beszállok a liftbe. Szerencsére nem jön, csak mosolyogva néz addig, míg be nem zárul az liftajtó én meg kifújok egy nagy adag levegőt. 
Egy fekete bikinit vettünk Saraval, ami már a ruháim alatt felvan véve, de most Sehun teljesen lerombolta azt a reményt, hogy én levegyem ezeket a ruhákat, mert minek, hisz amúgy is lapos vagyok... Sóhajtva szállok ki a liftből és összefutok Hakyeon-al, aki mosolyogva üdvözöl engem. 
- Merre mész? - kérdezi. 
- A medencéhez indultam, de nem biztos, hogy végleg oda megyek - húzom a szám. 
- Menjél, a víz is jó, és most nincsen tömegnyomor sem, ha jól láttam, akkor napozó ágy is van szabad - mosolyog.
- Hogy te milyen meggyőző vagy - pislogok nagyokat s még a szám is eltátom. 
- Hisz végtére is ez a munkám - kacag egyet. - Viszek neked egy koktélt, tehát menj csak napozz addig - kacsint és elmegy.
- Na, ez pasi... - kezdek el olvadni kedvessége miatt és máris érzem visszajött a kedvem. Vidáman megyek ki az udvarra és tényleg van pár szabad napozóágy a medence mellett. Ki is nézek egyet, így odamegyek és leveszem, a ruháim s bőrömön egyből érzem a nap melegét. Lefekszem, és lehunyt szemekkel élvezem a meleget.

- Itt is vagyok - hallom Hakyeon hangját így felnyitom pilláim és látom, ahogy mosolyogva leteszi a mellettem lévő kis asztalra a koktélt, ami lila és sárga színben pompázik. 
- Köszönöm szépen - mosolygok rá. 
- Igazán nincs mit... Bekented magad naptejjel? Nehogy leégj. 
- Hát sajna nem, mert nem tudom Anya hova tette, meg lusta is voltam keresni - szégyellem el magam. 
- Ha akarod, bekenlek - ajánlja fel és a napozó ágy mellől felvesz egy tubust. - Vannak kirakva, ha netán valaki fent hagyná - mondja. 
- Jaa - emelem meg kicsit a fejem. - És.. megköszönném - pirulok el. 
Mosolyog és leguggol majd a karomra nyom egy kicsi naptejet a tubusból.
- Bocsi, ha hideg. 
- Legalább az is lehűt - legyintek másik kezemmel. Újból csak mosolyog és elkeni a fehér krémszerű anyagot. Ezt megteszi a másik karomon, hasamon és a mellkasomon. Aztán ad egy kicsit nekem, hogy a mellem tájékán én kenjem be. Milyen tisztelettudó, hát mindjárt elolvadok. Bekeni a lábam, majd kéri, hogy forduljak meg, amit azonnal meg is teszek. Hátamon a bőr összerándul egy pillanatra, ahogy éri a hideg krém, majd Hakyeon kezétől kellemes érzés árad szét a testemben. Kicsit elidőzik hátamon, meg is masszírozza. Arany keze van! Lábaimon is végig megy, s egy aprót üt a fenekemre, megrezzenek és megfordulok. Szemembe süt a nap így először alig látom az arcát, csak mikor a nap elé áll.
- Nem is vagy olyan lapos - vigyorog a képembe Sehun. Szemem hatalmasra nyílik és körbe nézek, sehol sem látom Hakyeont. Értetlenül nézem a vigyorgó Sehunt.