17.rész

Egész út, pörgéssel telt, legalább is számomra biztosan, bár anyuék is nevettek rajtam. Eddigi legjobb utazásom volt, még az se tűnt fel, hogy vagy 7 órás kocsiutat tettünk eddig meg. 
- Az autót itt hagyjuk – száll ki Jake és a csomagtartóhoz megy. Repülőtér parkolójában vagyunk, s most kezdek izgulni… tenyerem eléggé izzad is.

- Nyugi – fordul hátra Sara. – Itt vagyunk, tehát minden rendben lesz – kacsint. Egyből úgy érzem mosolyognom, kell. 
- Lányok! Nem akartok segíteni? – háborog apa. Kiszállunk a kocsiból s segítünk neki kivenni a csomagokat majd le is zárja a kocsit. 

Remegő lábakkal közelítem meg a repülőt, ami nem az a nagy, hanem csak néhány személyes. Rajtunk kívül még egy család van. A táskáinkat feltettük egy kis ládába majd beszálltunk a gépbe. A repülő két oldalán valami padszerűség van. 
- Ebből szoktak kiugrani az ejtőernyősök – mondja Sara tudatlanságom látva. 
- De ugye mi nem fogunk ugrani?! – húzom össze magam a kérdés miatt.
- Dehogy! – nevet. – Azért annyira mi sem vagyunk merészek.
- Oh, hála az égnek – kezem mellkasomra helyezem és kifújok egy jókora mennyiségű levegőt. 
Becsatoljuk magunkat s perceken belül emelkedni is kezd a gép. Sara és Jake kezét szorítom, na meg a szemem se nyitom ki, egészen addig, míg azt nem érzem, hogy nem annyira emelkedik a gép s egyenletesen megy, nincs az a nagy nyomás a mellkasomban. 
- Most már nyisd ki a szemed - hallom Jake vidám hangját. Lassan nyitom, s egyből az ablakra nézek. Valami hihetetlen élmény. Felszállásnál kicsit görcsberándult a gyomrom, de most, hogy kinézek az ablakon mintha nem lenne semmi baj. Minden tökéletes, ahogy a tenger felett átmegyünk... az a kékség... nagyon szép. Csak tátott szájjal csodálok mindent és azt veszem észre, hogy már szállunk le. 
Innentől egy kisbusszal megyünk tovább egészen a szállásig, de már az egész hely olyan szép. A csillogó szemem ki sem akar kapcsolni. 

- Megérkeztünk - jelenti ki Sara s elkezdünk leszállni a buszról. 
A szemem előtt egy hatalmas hotel, a Mei The Hotel. Olvasom le az épületről. 
- Itt fogunk megszállni? - nézek rájuk mire mosolygósan bólintanak. - Wow - hagyja el a számat már vagy századszor ez az értelmetlen, de annál többet mondó szavacska. 
- Üdvözlöm önöket nálunk - jelenik meg előttünk kék ruhában egy fiú, aki ilyen londiner lehet. Arcáról süt a vidámság. Leolvasom nevét a kis tábláról. Cha Hakyeon. - Jöjjenek velem - mondja és kezébe vesz két bőröndöt, a harmadikat Jake hozza. Elkísér minket a portára, ahol apa egyből belekezd az intézkedésbe. 
- Nézd, ott egy bolt - mutatja Sara. -Ott majd megnézzük a fürdőruhát. 
- Nagyon jók vannak ott - mosolygósan helyesel Hakyeon.
- Akkor jó - kuncog anya. 
Jake átvette a kulcsokat, majd a srác felkísér minket a szobába. 

- Na ne már! - elhűlve futok be a szobába egyenesen az ablakhoz. - Úristen ez a kilátás - tátom a szám. Kimegyek az erkélyre. 
- Tetszik? - csatlakozik hozzám Sara. 
- De nagyon – vigyorgok, mint a tejbe tök.

Felfedeztük nagyjából az egész szállodát, meg az éttermüket, aztán fáradtan estünk vissza a szobánkba. 
- Jó volt ma? - kérdezi apa.
- Hozzá tudnék szokni, ha minden nap így telne - vigyorogva mondom az ágyon fekve.

Sehun pov:

- Hova mentek? - kérdezi Chanyeol a földön fekve.
- Tudja a tököm - vállat vonok és pakolok tovább. 
- Miért kell menned? Eddig mindig el tudtak menni nélküled - ott a pont Yeol! 
- Nem tudom, nem mondtak semmit.
- Te meg nem is kérdeztél semmit, igaz? - halkan nevet. Unottan nézek rá, mire poker facet vág be. 
- Merre fogunk majd menni? 
- Fogunk? 
- Aha, mikor visszajöttél, azt mondtad majd hármasban elmegyünk egyet szórakozni. Te, Baekhyun meg én – hangja mosolygós.
- Hát figyelj majd elválik - sóhajtok. 
- Rendben, na megyek - pattan fel. - Azt mondta Baek, hogy majd segít és elvisz anyádék házához. - mondja és már el is rohan. 
- Nagyszerű, alig várom! - kiabálom utána. Apám eljött ide és szinte kényszerített, hogy menjek velük, nem akartam belemenni, de meguntam a folytonos dumálását és igent mondtam neki, csak hogy elmenjen.

***

- Újra együtt a család... Hát nem nagyszerű? - elégedetten emeli fel hangját apa az asztalnál.
- De, apám.. - helyesel bátyám. Visszataszító. Folyton nyalizik a szüleinknek, így ő a "kedvenc", nekem már helyem sincs a családban. 
Étvágyam sincs, sőt kifejezetten hányingerem van attól, hogy itt kell velük lennem. 
Miután befejeztük, szabadon mehettünk fel a szobánkba. Utoljára mikor 14 voltam akkor voltam a szobámban. Milyen gyerekes. Bár még most is szeretem ezeket a játékokat és meséket. De már felnőttem, azt hittem régen ezekre már nem is lesz szükségem… Most mégis itt vagyok, és a plüssöket szorongatom, a kiskocsit húzom fel-alá a szőnyegen, amin kocsi utak, mintái vannak. Bevallom, kicsit hiányzik a régi család, mikor semmi gond nem volt, anyáék nem veszekedtek, apa sokat tudott itthon lenni és bátyámra sem voltam annyira féltékeny, hogy neki milyen jó. Bár már tudom, hogy csak azért jó neki, mert nyalizik, és mindent úgy csinál, ahogy azt anyáék akarják. Nincs saját élete.

Vajon Reita mit csinál most? Ok nélkül ugrik be a lány arca. Előveszem a telefonom és nézem a tegnapi üzenetet. Mondhatom szépen lerázott. ”Értem. Bocsi, alszok. Jó éjt.” Nevetek egy jót, majd azért sem hagyom most magam és ráírok. Jó egy kicsit zaklatni, meg most jól esne, ha itt lenne. Miket beszélek én? Jesszus!

-Sehun-

Na hol vagytok? –remélem, nem alszol, ha igen, kelj fel és válaszolj!-

Míg várok, a válaszára befekszem az ágyamba és a telefonnal játszok, meg a plafont bámulom. Tizenkettő voltam mikor anyáék először veszekedtek az éjszaka közepén olyan hangosan, hogy még a szomszéd házban is hallották. Ugyan így bámultam a plafont és csak folytak a könnyeim, bátyám akkor bejött hozzám és próbált nyugtatni, de sehogy sem sikerült neki.

- Írj már te lány! – mondom a telefonnak, ekkor felvillan a kijelző, s egyből rátapadok. Épp időben.

-Reita-

Jeju-szigetre jöttünk (* *) Olyan szép hely, egész nap körbe jártuk a szállodát és még a vacsi is nagyon finom volt!:3

Ti hova mentek?:) –és nem aludtamˇˇ a fürdőből jöttem-

Meglep a hosszú válasza, de jól is esik… Oh, szóval a fürdőből…Nem mondom, hogy mikor nálam voltunk nem játszottam el a gondolattal, hogy vajon milyen lehet a teste, amilyen vékony.. huh… Bár már ahogy a hídnál megállapítottam: Elől deszka, hátul léc. Szerintem nem is fog változni ez a véleményem.

-Sehun-

Az nagyon szép hely, jól nézz körül!:)

Még nem tudom mik a szándékaik…

bár nem is kérdeztem, majd elválik hova akarnak vinni -_-

-Reita-

Ne aggódj, helyetted is szét fogok!(* *)

Értem:o Azért csak pozitívan ^.^ Lehet valami szuper helyre mentek ti is!

-Sehun-

Azta de nagy valakinek a feje!:o
És mi ez a jó kedv? >.> Még csak egy napja szabadultál meg tőlem!

-Reita-

Nagy a fejed neked!-.-

És akkor sem fogod elrontani a kedvem!*^* JEJUn vagyoook!:D Most már te is pihenj Sehun:D Én is megyek, pááá~

Ez a lány! Hát nem pipáltam még ilyet… és visszaszólt! Ez biza büntetést kíván!

-Sehun-

Ha találkozunk, megfogod bánni, hogy visszaszóltál! Viszont, jó éjt!:3

Istenem, de cuki voltam vele. Remélem értékelni, fogja ezt a gesztusom. De most mit csináljak? Kivel beszéljek? Vagy… inkább alszok.