8.rész

Egymás után telnek a napok, míg odáig nem jutunk el, hogy már itt van az év vége a suliból.
A fiúkkal nem beszéltem, de egyszer kétszer futólag láttam őket, akár a városban, vagy Kris házánál. Saráékkal megterveztük, hogy nyár közepén elmegyünk a tengerhez egy hétre, és remélem az a hét lesz életem legjobbja.
Az idegen sráccal se találkoztam azóta, szó szerint szinte mindenki megszakította velem a kapcsolatot.

- Reita, szerintem ez a blúz tökéletes - mondja anya, vagyis Sara. Az orromra kötötték, hogy mostantól így hívjam őket, anya és apa. Még furcsa nekem, de jól esik, hogy ezt mondhatom valakiknek.
- Szerintem is - mosolygok a tükörbe. - De amúgy meg te hoztad itt nekem a sok ruhát! - pillantok rá.
- Csak tökéletest akartam neked - motyog. Holnap lesz az évzáró és mivel a tavalyi ruhám nem felelt meg Saranak újat kell venni, és még időben kezdtünk el keresni... igen...
- Lányok, sietnétek? - idegeskedik Jake, mivel neki már egy tárgyaláson kéne lennie, de közbe minket fuvaroz.
- Na siess öltözz át és fizessünk - hesseget anya a fülkékhez. Nagyot sóhajtok és megyek átöltözni.



-Menjetek a parkba sétálni, vagy nézzetek szét az épületben, szerintem egy óránál tovább nem fog tartani - mondja Jake és már rohan is.
- Sok sikert! - kiált utána Sara. - Na mi legyen? - fordul felém.
- Nekem mindegy - mosolygok.
- Akkor menjünk a parkba - karol belém és kecses lépteivel vezet a járdán. -Tudod, a nyáron illendő lenne bepasiznod - kuncog mellettem Sara.
- Szerintem hozzám nem illenek - sóhajtok.
- Ezt hogy érted? Csak nem a lányokat szereted? - meglepetten torpan meg és rám néz.
- Dehogy! - pattannak ki a szemeim. Nagy sóhajjal indulunk tovább. - Csak engem elkerülnek a fiúk - húzom a szám.
- Csak azért kerülnek el, mert keveset mosolyogsz, és visszahúzódó vagy, ha ezeken változtatnál hidd el, hogy sokkal több fiú legyeskedne körülötted mint egy szőke picsa körül - bök a fejével egy szőke csajra aki két fiú társaságában van. Elnevetem magam.
- Tényleg ezen múlik? -nézek rá.
- Igen! - magabiztosan bólint. -Most figyelj... - elengedi a kezem és megállít. Hatalmas mosolyt varázsol arcára és hosszú lábaival átsuhan az utca túloldalára, s elmegy a három fiatal mellett. A két fiú füttyent Sarának és már figyelmük el is terelődik a szőke cicáról. Sara megáll, felém fordul és vigyorogva int, hogy menjek utána. Az előző akciója miatt vigyor ül az én arcomon is, ezért így megyek el a két fiú mellett. Akik inkább csendesen, de szerintem első alkalom volt, hogy utánam néztek. Pirulva csatlakozom Sarához és megyünk tovább. Halljuk a szőke kislány hisztijét, de mi csak nevetünk.




-Na lassan jobb pasit fogsz találni mint én. Reita, te nagyon szép vagy és nem pazarolhatod el a szépségedet! - fogja meg a vállam miközben már a padon ülünk. -Renden van? - hatalmas szemeivel néz.
- Rendben! - bólintok és széles mosoly ül arcomon.
- Nagyszerű! Akkor sétálj el, a fiú előtt - mutat egy épp könyvet olvasó, szemüveges, szőke srácra, aki inkább tűnik egy könyvmolynak mint egy istennek. Nagyot nyelek és remegő lábakkal felállok. - Ne ennyire feltűnően - mutat a lábaimra. Megfogom a térdem majd mikor leállnak felegyenesedek és nagy sóhajjal indulok neki.
Ahogy Sara mondta, könnyed léptekkel, nagy mosollyal és magabiztosan! Követem az utasításokat, csak egy valamivel nem számoltam : a bénasággal.
Sikeresen hasra estem pont a srác előtt, aki könnyeden ölébe tette könyvét és előre hajolt, majd megkérdezte: - Kényelmes ott? - hangjából semmit sem tudok kihalászni, olyan érzelem mentes, mint mikor egy íztelen sütit eszel.
Felnézek a fiúra és döbbenet minden jele kiül rám. A szőke haj és szemüveg mögött, Sehun bújik meg. Még percek múlva is elképedve nézek a fiúra, aki végül megszán és nyújtja a kezét, hogy felsegítsen. Megrázom a fejem, de nem fogadom el segítségét és feltámaszkodom karomra, talpaim biztos földre helyezem, majd azzal egy lendülettel talpra állok. Sehun maga mellé teszi a könyvét és karba tett kezekkel nézi, ahogy leporolom magam. Szó nélkül hagyom ott a fiút és visszamegyek Sarahoz. Fújtatva ülök le mellé, ő meg értetlenül néz rám. Miért nem ismertem fel? Ja mert nem szőke volt akkor a haja, és már biztos elfelejtettem az arcát is, vele amúgy sem beszéltem sokat. De miért pont vele kellett összefutnom?! Csak mérgelődöm magamban, míg Sara folyamatosan kérdezősködik tőlem. Csak annyit mondok neki, hogy menjünk inkább az épületbe szétnézni. Indokot nem adtam és nem is magyaráztam el semmit. Már biztosra állíthatom, hogy két gyűlölőm is van... Ez az én szerencsém...

***

-Ez csak egy évzáró! Nem kel ennyire kicsípni magam! - nyavalygok mikor Sara hozza a hajsütővasat és a smink táskáját.
-De! Ne ellenkezz velem, hidd el most az összes fiú beléd fog szeretni! - szögezi le és kisujjbecsszót követel. Megforgatom a szemem, de összeakasztom vele a kisujjam.
Nagy vigyorral kezdi el hajam begöndöríteni, majd egy enyhe de annál jobb sminket rak arcomra.
-Lányok indulás... - jön be Jake a szobámba de hangja elhalkul, ahogy meglát engem. - Úristen, ez az én lányom? - kezét szája elé rakja és szinte sírós arcot vág.
- Igen! Felnőtt - öleli át apát, anya. Mosolyogva nézek rájuk és végre én is jól érzem magam a bőrömben.
-Na jó! Menjünk és később csinálunk sok képet - csapja össze tenyereit apa.


A mi osztályunk sikeresen a tűzőnapra állt be, de amilyen szerencsém van, az egyik legmagasabb fiú mellé állítottak be, így próbálok megbújni az árnyékában. Az igazgató egy hosszú beszédet mondott, aztán jöttek a külön díjazottak,versenyek majd számunkra nagy örömmel végre befejezték. Az osztályteremben kikaptuk a biziket, majd utána mehettünk is haza.
Jake a sikeres nap alkalmából elvitt minket egy étterembe, minden csodásan megy a nap folyamán, már kezdem azt feltételezni, hogy a napot semmi sem ronthatja el. De aztán hazamentünk és egy farkas feküdt a bejárati ajtónk előtt...ezüst bundája véres, teste mozdulatlan, mellkasa lassan emelkedik fel, majd le. Azonnal tudom ki ez...