5.rész

-Hova szeretnél majd nyaralni menni Rei? -kérdezi Sara reggeli közben.
-Én? -mutatok magamra.
Felnevet - Igen te, ismersz más Reitát ebben a házban?
-Nem.. -jövök zavarba.
-Nos akkor... van valamilyen hely, ahova elszeretnél menni? -csillog a szeme. Persze, hogy van! Az erdőbe Suhoékhoz! De ezt nem mondhatom neki.

-Igazából nem tudom... -húzom a szám.
-Hm, értem, de régen mondtad, hogy szeretnél egy hetet a tengerparton tölteni... -mosolyog.
-Emlékszel rá? -felkapom a fejem és egyenesen a szemeibe nézek.
-Persze, miért ne emlékeznék?! -vonja fel jobb szemöldökét.
-Hát mert ezt akkor mondtam mikor idekerültem -kapom kezem a tarkómhoz, s kicsit összehúzom magam.
Mikor az árvaházban éltem egyszer a csoportostul lelátogattunk a tenger partra, akkor én talán hét éves voltam. Nagyon megtetszett, a víz tisztasága, és a benne lévő csodálatos világ... Az szerelem volt első látásra. A falam tengeri képekkel volt tele, ez most sincs máshogy... Lehet csak emiatt emlékszik...
-Ha nem is vér szerinti, de az anyukád vagyok, és bár 11 évet nem velünk töltöttél, mégis tudom, hogy mikor voltál beteg, mikor örültél nagyon, és most megérzem azt, hogy nincs rendben benned valami, nem akarod nekem elmondani, hogy mi bánt? - aggódó tekintetével találom szembe magam. Ennyire félre ismertem őket... ezt nem hiszem el... Szívemet elönti a melegség és mintha lebegnék... megnyugodtam... Szeretnek engem!
Észre se vettem, hogy a könnyek arcomon végig futnak, csak mikor Sara felpattan, hogy odajöjjön hozzám és letörölje azokat. Ezek az örömkönnyek, mindent megérnek...
Sara szorosan magához ölel, amit nem azonnal, de viszonozok.
Eltávolodik tőlem, hogy szemembe tudjon nézni. Közbe arcomat megtörli ismét.

-Mit szólnál ahhoz, ha ma csinálnánk sütiket, és...csajosan beszélgetnénk -cuki pofit vág. -Persze ha elfogadsz ilyen vénen - mutat végig magán.
-Te egyáltalán nem vagy vén -kuncogok.
-Oh, ezt örömmel hallom - csípőre tett kézzel mosolyog rám.
-És benne vagyok! Már kezd jelentkezni nálam a cukor elvonási tünetei -pislogok.
-Hát azt látom - simít végig a hajamon. - Na akkor először menjünk el vásárolni -mutogat háta mögé, pont ekkor jön be Jake az ajtón.
-Hova mentek? -vigyorogva siet Sara mellé.
-Rosszalkodni - makacs arc fel Saranál és melle alatt összefonja karjait.
-Oh igen? -öleli át derekát Jake. -Én is mehetek? -hajol közel az arcához.
-Ez most egy csajos nap lesz! -tolja el magától.
-Vegyek parókát és ruhát?! -Sara és én is lefagyunk a kijelentésen, majd egyszerre nevetjük el magunkat. Jake is velünk nevet, de megjegyezte közbe, hogy milyen régen volt már nevetéstől hangos a ház...
És tényleg, lehet, hogy most valami változni fog?

-Na kezdjük akkor a raffaeloval - csapja össze tenyerét Sara. Három órát töltöttünk a városban, ezt mind vásárlással. Nem úsztam meg csak annyival hogy a sütihez való alapanyagokat vesszük meg. Ruhákat is vettünk... én körülbelül annyit csináltam, hogy álltam a próbafülképen, és a Sara által hozott ruhákat próbáltam fel. Nem vagyok az aki szereti a divatos cuccokat, inkább a különc, de mégis visszafogott vagyok. 

- Reita... nincs most fiú a láthatáron? - szólal meg a nagy csendben Sara én meg szabályszerűen majdnem szívbajt kaptam mert el is voltam merülve a gondolataimban. 

- Ni.. nincs, miért? - pislogok rá. 

- Csak kérdeztem - mosolyog rám. - Elég idős vagy már, ahhoz hogy legyen valakid... Biztos voltam benne, hogy tetszik neked valaki, vagy lehet, hogy te tetszel valakinek - elmélkedik. 

- Ezen felesleges agyalni! - húzom össze a szemem, majd mellé sétálok, már lassan befejezzük a tepsis raffaellot. 

- Most miért? Ha valami betolyi fiú bukik rád, aki nem meri elmondani, akkor arról nem is tudsz - mondja. Csak pislogok rá... érti ő egyáltalán, hogy miket mond? - Ne nézz így! - nyafog mint egy kisgyerek. 

- Sara... 

- Igen? 

- Miből lehet tudni, ha tetszünk valakinek? - sütöm le a szemem és lábammal a levegőt rugdosom. 

- Hm, hát szerintem abból tudjuk, ha a fiú többet törődik velünk, mint mondjuk más lányokkal. Vagy fontos vagy neki annyira, hogy előrébb helyezzen téged a haverjai előtt is - macska körmözi a haver szót. - Ha megajándékoz, rózsákat ad és apró gesztusokat tesz feléd. 

- Öm... Sara, nem kell rózsaszín köd - legyezem a kezem arca előtt. 

- Oh, bocsáss meg drágám, kicsit túlzásba vittem volna? - nevet zavarában. 

- Csak egy picit - mutatom a mértéket hüvelyk és mutató ujjammal majd együtt nevetünk. 

- Na de! - fogja meg a kezem és fent tartva köztünk közel hajol. - Van valaki igaz? Hisz akkor nem kérdezted volna? - csillogtatja rám a szemét és hozzá 100wattos mosolyát. 

- Hát izé... - fordítom el a fejem és nagyot nyelek. 

- Igen? - közelebb jön. 

- Nem nincs! - kitépem a kezem és egy lépésnyit hátrálok. 

- Na jó... -adja fel. - De amint lesz valaki, azonnal mond el! - mutatja fel kisujját.
- Rendben! - mondom és megcsináljuk a kisujjbecsszót. 

- Na akkor fejezzük be és élvezzük - mondja és megcsinálja az utolsó simításokat a sütin. Berakjuk a hűtőbe, addig mi letelepedünk kicsit a nappaliba, de épp ekkor csengettek. - Majd én nyitom - mondja Sara és vissza feláll, hogy ajtót tudjon nyitni. 

-Szép napot, miben segíthetek? - hallom Sara hangját.
- Mi vagyunk az új szomszédok, gondoltuk beköszönünk - egy férfi hang csatlakozik Saraékhoz. Megfordulok a kanapén és az ajtó felé kukucskálok el. Egy magas fickót látok, és mellette szintén egy srácot. - Reita, kérlek gyere ide. - szól Sara. Felállok és mellé sétálok. - Ő itt a lányom Reita - karolja át a vállam. -Én pedig Sara vagyok, a férjem pedig épp nincs itthon.
- Én Kris, ő pedig a lakótársam Lay - mutat a mellette állóra. 

- Be szeretnétek jönni? -kérdezi Sara.
- Köszönjük most nem, megyünk még kipakolni... - mosolyog a magas, majd furcsálló tekintettel néz rám, amitől a hideg is szabály szerűen kirázott. - Akkor mi megyünk - mondja és hátat fordítanak, Sara pedig bezárja az ajtót. 

- Volt üres, vagy eladó lakás mellettünk? - pislogok Sarára. 

-Azt hiszem Choi-ék hirdették a házat - gondolkodik el. 

Nem nagyon foglalkoztunk az új szomszédokkal, inkább beültünk a tévé elé és élveztük a nagy csendet. Ja igen, nem kapcsoltuk ám be... 

Eközben Jake is befutott és együtt elkezdtük enni a sütit. Csak úgy áradoztunk, hogy milyen finomat sikerült csinálnunk. 

-Reita, nem vinnél sütit az új szomszédoknak? - kérdezi Sara miközben mosogatok. 

- De... most? - kérdezem. 

- Akár, befejezem én - áll mellém.
- Akkor rendben! - mosolygok és átadom a helyem. Megtöröl a kezem, majd amit Sara már összevágott sütiket és tányérra rakta ki felveszem és elindulok vele át a szomszédságba.

Sóhajtva kopogok be és megigazítom a ruhám. Nézelődve várom, hogy kinyissák, s mikor ez bekövetkezik, azon nyomban megáll bennem az ütő.