10.rész

- Baekhyun? - futok az ismerőshöz.
- Hogy kerülsz ide? Nevelő szüleid tudják, hogy itt vagy? - aggódva néz végig rajtam, s kezeit vállaimra helyezi. - Vagy megint baj van otthon? - aggodalom még mindig a hangjában van.

- Nem, inkább Luhannal - összekulcsolom kezeim mellkasommal egyvonalban és remegő tekintettel nézem. - Nem tudom mi lett vele, de az ajtónk előtt volt véresen, aztán az éjszaka pedig eltűnt a lakásból - hadarom neki egy levegő vétellel.
- Mégis hogy sérülhetett meg? - kerekedik el az ő szeme is. Elenged és zsebéből előszedi a telefonját, majd pár gombnyomás után füléhez emeli és idegesen jár föl-le előttem. - Sehun, hol van Luhan? ...értem...bassza meg! ...Rendben azonnal megyek! - mondja a telefonba ingerülten. - Reita, menj haza - fordul teljes testével felém. 
- Nem megyek! - rázom a fejem. - Tudni akarom, mi folyik itt! - emelem kicsit meg a hangom, amin Baekhyun is meglepődik.
- Jobban jársz, ha most haza mész, kérlek... esküszöm, elmagyarázok neked mindent amint rendbe jönnek a dolgok - próbál meggyőzni.
- Nem! Nem megyek haza! - makacskodom és kezeimmel is ellenkezem, ahogy levegőben szelek vele. Látom, hogy arcizmai megfeszülnek.
- Reita menj haza! Elég bajt okoztál már! - kiabálja le a fejem. Mégis milyen bajt okoztam? Dermedten nézek Baekhyun szemeibe és nem tudom eldönteni mi lelte, és egyáltalán, hogy mi rosszat csináltam, mikor nem is találkoztam velük.

Szemembe könnyek gyűlnek, de nem gördülnek le arcomon. Fogom magam és futásnak eredek, csak futok, el Baekhyuntól, el innen. A gondolataimban elmerülve, azon gondolkodva, mégis mit csináltam rosszul, miközben semmit sem tettem?

Luhan pov:

- Mit akarsz itt Changhee? - fintorgok a lányra tisztes távolságból.
- Nem örülsz nekem? A menyasszonyodnak? - hangsúlyozza az utóbbit és felém lép.
- Nem tartalak annak - állom a méregető tekintetét.
- Te nem, de a falkád igen! - mondja ekkor Kris megjelenik mellettünk.
- Sajnálom Luhan, de nem hagyhatom, hogy tovább folyjanak a harcok - mondja lehajtott fejjel. - Kérlek értsd meg...
- Én? Nekem kell eldobnom az életem, hogy ti tudjatok élni? - háborodom fel. Kris sose volt az aki csak így hagyja az egyik csapat társát.
- Luhan! - emeli fel a hangját és vérbelábadt szemekkel néz rám. - Én is megtenném értetek, hát cselekedj te is így a testvéreidért! - a végére lejjebb viszi a hangját. 
- Igen, hallgass az alfára Luhan és gyere velem - nyújtja ki felém a kezét Changhee.
- Előbb fulladok bele a Han folyóba minthogy veled menjek! - lököm el a kezét s hátat fordítok neki. 
- Ha elmész a lány fog megfizetni! - kiáltja mire lefagyok és lábam szinte földbe gyökerezik. - Igen, tudtam, hogy erre már reagálni fogsz - önelégültté válik a hangja. - Mit jelent neked az a lány Luhan drágám? Csak nem beleszerettél? - hangjából most a gúny is kivehető. Nagy lendülettel fordulok meg és szempillantás alatt termek előtte s bal kezem nyakára tapasztom, mire csuklómat átfogja kezeivel és szeméből a rémület tükröződik.
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni esküszöm, kitekerem a nyakad! - sziszegem, majd ellököm és távozom a köreikből. Miattam került most veszélybe Reita, mit tegyek?

Suho faházában kötöttem ki, s itt volt Baek, Chanyeol, Sehun és persze a ház tulajdonosa. Mind idegeskedtek miattam, ezt öröm volt hallani, de furcsálltam, hogy nincs itt Kai meg Kyungsoo. 
- Szerencsére gyorsan gyógyulnak a sebeid - mondja Suho miután kötést rakott az oldalamra.
- Ki mondta nektek, hogy megsérültem? - kérdezem, de egyiktől sem kapok választ.
- Mit fogunk most csinálni Changhee-val? - kérdezi Chanyeol, mire a többiek fellélegeznek a feszült hangulatból.
- Mit tehetnénk? - tesz fel egy költői kérdést Suho. - Krist kéne idehívni, hogy elmondja, mit akar a lány, hisz ha jól vettem ki szavaidból Luhan, akkor Kris többet tud, mint bármelyikünk - bólintok egyet. 

- Nem találjuk sehol! - Kai jelenik meg kicsapva az ajtót. Mindannyian ijedten fordulunk felé. 
- Kit kerestek? - nézek Suhora. Sóhajt egyet és gondterhelten támaszkodik meg az asztalon. 
- Reita eltűnt - szinte suttogja, ezt a két szót bennem pedig megáll az ütő.
- Mit mondtál?! - kérdezem felgyorsuló levegő vételekkel és idegesen felállok s figyelem aggodalmas, gondolkodó arcát. - Mégis hogy tűnhetett el? - csattanok fel mikor semmi választ nem kapok.
- Luhan, nyugodj meg - fogja meg a karom Chanyeol, de kirántom nagy tenyeréből. 
- Mondjatok már valamit! - csapok az asztalra, mire mindenki megrezzen.
- Miattad tűnt el - hallom meg Kai rideg hangját.
- Micsoda? - fordulok felé, mivel még mindig a bejárati ajtónál áll. 
- Jól hallottad! - keze ökölbe szorul, és fejét feszülten tartja, miközben a földet nézi. - Ha nem mentél volna el hozzá, miközben teljesen tisztában voltál azzal, hogy mikre képes az északi klán! - gyilkos tekintettel néz rám. Szavai teljesen zavarosak, mintha nem is ő lenne, pedig mindig meggondolt és normálisan összerakottak a mondatai...
- Kai ezen most ne veszekedjetek, van elég bajunk anélkül is, Chanyeol-al menjetek és keressétek tovább - mondja Suho higgadtan. Kai szeme teljesen enyémekbe fúródnak és érzem, ha most egy cseppnyi önuralom se lenne benne,akkor a torkomnak esne. Lenézően hátat fordított és kimegy, Chanyeol pedig követi. Én is indultam volna ki a házból, de Suho megemelt hangja megállított: - Te nem mehetsz Luhan! 
- Miért? - éles tekintettel nézek rá, de meg se hatja.
- Jobban jársz, ha távol tartod egy ideig magad Reitától, ha nem akarod, hogy baja essen - mondja és teljesen igaza van, ami fáj. - És ez még nem lesz elég... – sóhajtja. Sehun morog egyet, és fintorog is. Baekhyun is poharának tartalmával játszik, ahogy ide-oda döntögeti az üveget.
- Miért? Mit kell még tennem? - teszem fel a kérdést, mert már nagyon idegesít, hogy alig mondanak el nekem valamit.
- Elkel viselned, hogy Reitának lesz pasija - mondja egyenesen a szemembe. 
- Hogy mi bajod van?! - hangomból értetlenség sugárzik, de ott bujkál egy enyhe nevetés is, hisz már kész komédia, ami itt folyik.
- Az északiak előtt fent kell tartanunk azt, hogy neked semmi közöd Reitához, ezért azt találtuk ki, hogy azt mondjuk nekik, boldog párkapcsolatban él. Hisz te magad mondtad, HwangHee vele akar téged becsalni a kelepcéjébe. Ezt pedig csak így tudjuk kikerülni - mondja az elméletét Suho. Ilyet is csak ő képes kitalálni... Keserű nevetés jön ki a számon, de fogalmam sincs, hogy miért... A fiúk is értetlenül állnak a dologhoz. Egy mély lélegzettel térítem magam újra nyugodt - már amennyire nyugodtnak mondhatom ideges állapotomat - látásmódomba. 
- És ki játszaná a barátját? - hangom reszelős a nagyon nem tetsző kérdés miatt. Nem szólnak, de Baek és Suho is Sehunra néz, aki csak karba font kézzel unottan bambul maga elé. 

Kai pov:

Luhan sose volt ilyen meggondolatlan, de most elkövetett, egy hatalmas hibát: veszélybe sodorta azt, akibe – állítólag - szerelmes. Bár teljesen megértem... ha, én sem találkoztam volna vele, valószínű már bekattantam volna...
- Szerinted, Luhan, hogy fog reagálni Suho ötletére? - zihálva kérdezi Chanyeol  a futás miatt. 
- Szerintem? Kifogja nevetni aztán, elhordja fűnek-fának és értetlenül, de bele fog menni - vezetem le neki miközben szememmel minden egyes részére nézek az erdőnek.
- Nem bánt téged, hogy Sehunt mondta Suho? 
- Mért bántana? - nézek most a fiúra.
- Hát mert bármennyire próbálod leplezni, de neked is tetszik Reita - mondja ki. Ez igaz, de nem fogok emiatt hisztit rendezni, de nem gondoltam volna, hogy pont Chanyeol fogja ezt mondani, és hogy egyáltalán ő ezt észreveszi... kész csoda...
- Nézd! - nyílnak nagyra a szemeim. Reitát egy fa törzsénél látom meg összekuporodva.