26.rész

- Ti mit kerestek itt? - a hang irányába fordulunk, s mindkettőnket a szívinfarktus kerülget, csak a fiú néz úgy minket, mint akit nem érdekelné a dolog, csak azért mégsem kéne itt lennünk. - Reita, igaz? - néz rám a fiú. Bólintok és kicsit eltátom a szám.

- Te ismered a srácot? - súgja a fülembe Soah, cseppet se feltűnően, minek következtében, csak szúrósan tekintek rá.
- Velem még nem találkoztál, én vagyok Xiumin, Luhan második legjobb barátja - mondja és el is mosolyodik. - Bocsássatok meg, hogy megijesztettelek titeket, nem számítottam, hogy lesz még itt valaki.
- Nem vagy egyedül - morogja orra alatt újdonsült barátnőm.
- Oh, téged hogy hívnak? - tekint rá a srác.
- Engem? - magára mutat a lány. - Ja én Soah vagyok, nem rég költöztem ide, talán egy hete... - hadarja ismét, mintha nem lenne elég idő.
- Nagyon örvendek - bólint a fiú. - Reita - gyanúsan néz rám.
- Igen? - nagyot nyelve kérdezek rá.
- Gyorsan beszélhetnék veled négyszemközt? - szúrós tekintete áthalad az egész testemen és szó szerint fáj, rosszabb mint mikor Sehun-al először találkoztam.
- Pe-persze - bólintok és bizonytalanul teszem előre a lábam, mire végre sétának mondhatom felé közeledő lépteimet.

-Minek hoztad őt ide? Nem mondta neked senki, hogy nem hozhatsz ide mást? - elfojtott és szidós hangon kérdezi tőlem, szinte egy magas velem így szorosan tudjuk tartani a szemkontaktust, bár legszívesebben elbújnék most egy szép kis bokorba.
- Én sajnálom, de nem hiszem, hogy baj lenne abból, hogy most itt van ő - alig merek pislogni.
- Azt te nem tudhatod! - hátam mögé pillant. - És pontosan hova akarod vinni?
- Hát... Suhoékhoz most biztos nem megyek - nyelek egy nagyot. - Ismered azt a szirtet, ahonnan belehet látni a völgyet? - kérdezek rá. Elgondolkodik kicsit.
- Igen - bólint.
- Eltudnál vinni minket oda ? - boci szemeim bevetem.
- Talán - mondja elfordulva tőlem. Hátra nézek Soah-hoz és felmutatom hüvelykujjam, hogy sínen vagyunk. - Amúgy... - suttogva fordul felém Xiumin. - De azért nem mondtad el a lánynak, hogy mik vagyunk, ugye?
- Dehogy! - heves fejrázásba kezdek.
- Rendben, akkor menjünk - biccent a fejével és megindul ellenkező irányba, mint amerre én akartam menni.
- Igen, tudtam, hogy arra kell menni - bólogatok okosan.
- Igen, persze én pedig a húsvéti nyuszi vagyok - áll mellém Soah és megveregeti a vállam, majd elmegy mellettem Xiumin után.
- De én tényleg - hisztizve megyek utánuk.
- Mondom én is - nevet barátnőm.


- Hű ez valami meseszép - ámul Soah amikor felérünk a kijelölt helyre.
- És te az elején féltél... - kuncogok a lányon és én is újra szemlélem a kilátást. Xiumin elég feszülten néz a hátunk mögé, ami nem hiszem hogy jót jelent.
- Tudod én keveset hagytam el a lakást az utóbbi időben, mert ott voltak a tesóim akikre vigyázni kellett, meg ugye most a költözés, pakolások meg mind-egyebek...
- Akkor most kikapcsolódsz egy kicsit - mosolygok.
- Nagyon is, és élvezem, talán jobban mint a régi barátaimmal - átkarolja a nyakam és magához ölel. - Nem véletlenül szerencsétlenkedtem én akkor, tuti a sors volt - vigyorogva ad egy puszit az arcomra, s csak lefagyva nézek magam elé. Ezt a meghitt boldog pillanatot viszont muszáj volt elrontania Xiuminnak.
- Feküdjetek! - kiáltja s ahogy megfordulunk látjuk, hogy felünk fut, majd ránkveti magát így a földre kerülünk, hangos csaholás csapja meg a fülünk egyből, meg morgás, aztán saját szemünkkel látjuk, ahogy Xiumin farkas alakot vesz fel.
- Ez meg mi volt?! atyaúristen! Ezt te is láttad ?! - kezdi a pánikolást Soah.
- Nyugodj meg! - fogom meg az arcát és próbálom, hogy a szemembe nézzen, de folyamatosan Xiumint nézi szeme sarkából, aki szinte morgócsatát vív a másik farkassal.
- De hát ez egy...
- Ez egy farkas! - mondom, s ekkor már rám kapja a tekintetét.
- Te... te.. tudtad? - dadog és remeg a teste.
- Hát én...
- Reita, minden rendben? - ismerő hang váltja fel az enyémet és kerül látószögembe a bátyám.
- Lay... mi folyik itt? - nagyot nyelve nézek a szemébe.
- Azt én is szeretném megtudni - idegesen fordul Xiumin és a másik farkas felé. - Mit keresel itt? Úgy tudom nem tettünk semmi rosszat... - beszél az idegennek Lay, pont nem láttuk, ahogy átalakul emberré az a valaki.
- Csak gondoltam azért figyelmeztetjük a kis hölgyet, hogy tartsa magát távol - válaszolja a srác.
- Tudtommal nem ment a közeletekbe - sziszegi Lay.
- Nem? De Luhannal még mindig beszél, azt hiszitek nem tudjuk?! - emeli meg a hangját.
- Vegyél vissza a hangodból... - gúnyos hangnemmel beszél bátyám. - Changhee-nek még mindig nem jött meg az esze ahhoz, hogy leszálljon a falkánkról?
- Kérlek... egy szerződés miatt van minden, a ti drága Luhanotoknak kéne elfogadóbbnak lennie és máris nyugodt életben lenne részetek...
- Persze, de mással nem tudjátok megoldani ezt a szerződést? Miért kell erőltetni? Talán Changhee szerelmes Luhanba? - Lay úgy látszik a lényegre tapintott, mivel a fickó vicsorgó arcot vág és testtartása is nyugtalannak bizonyul. - Na mi van? Elvitte a cicus a nyelved?!
- Nem tudsz te semmit - morogja.
- Nem? Sajnos te is igen tudatlan vagy - rázza a fejét. - Most! - mondja, ebben a pillanatban egyenesen egy kő repül a fiú felém ezzel leütve őt s nagy puffanással esik a földre. - Komolyan nem értem, hogy miért néznek minket mindig hülyének? - tezsi fel talán a költői kérdést Lay.
- Talán azok is vagyunk - jelenik meg Tao az idegen mellett.
- Haha, maximum te - ellenkezik a fiú.
- Igen, te tuti Tao - halk kuncogását halljuk Xiumin-nak.
- Ezek... mind farkasok? - suttogja a fülembe Soah. Vajon feltudta ennyi idő alatt dolgozni a látottakat?
- Öm, igen - bólintok félve.
- Húgiii, miért hoztál ide idegent? - nyavalyogva cammog elénk Yixing. - Ezt nem lett volna szabad, most nézd meg őt is veszélybe sodortad... Örülönk ha téged megtudunk védeni - leguggol elénk.
- Sajnálom - lehajtom a fejem.
- Én erősködtem, hogy jöjjünk ide! - próbál kimenteni barátnőm. - Unalmas volt a város és felhoztam neki, hogy mi lenne, ha eljönnénk az erdőbe.
- Hazudik! - mondja Xiumin.
- Csend legyen! - szól rá a lány.
- Bo-bocsánat - mondja meglepve.
- Elvan nézve -  legyint Soah.
- Na rendben, azt hiszem megtudod magad védeni - nevet fel Yi. - De most gyertek velünk, mert ez bármikor felébredhet, de nekünk el kellene vinni a barlangba, hogy kihallgassuk.
- Pontosabban, nekem kell elvinni - morogja unottan Tao és a fickót a hátára kapja.
- Köszönjük szépen, Ó nagy Kungfu mester - mondja Lay.
- Hahaha... igazán vicces vagy - fintorog. Milyen jó látni őket, hogy még ilyenkor is hogy eltudnak hülyülni... Bár még nem láttam kettőtől több farkast egyszerre... És most hárman s vannak itt...

- Akkor mi is megyünk veletek? - kérdezzük egyszerre Soahval.
- Ha nincs ellenetekre igen - bólint Lay. Összenézünk Soahval és mindketten elmosolyodunk.
Végre nem egyedül esek át ezen az élményen, így sokkal könnyebb feldolgozni mindent.