21.rész

-Szerinted mi a válaszom?
-Hát abból következtetve hogyan ráztad le... nem érezted jól magad -féloldalasan néz rám.
-Hát nem -nagyot sóhajtok és figyelem,ahogy a lábammal fröcskölöm a vizet.

- Akkor, nem lenne ellenedre, ha jól alakulna az este? - mosolygósa hangja így felnézek rá.
-Mire gondolsz? - szűkítem össze szemeim.
Elkezd zsebében keresgélni, majd egy táblacsokit húz ki belőle.
-Ezt meg hogyan? -értetlenül nézem a zsebét. Csak vigyorogni bír magán.
-Nagyobb mint amilyennek látszik -mondja. Először lefagyok, majd hangos nevetésben török ki, kétértelműsége miatt.
-Te hülye vagy -mondom,miközben próbálom magam lenyugtatni.
-Van benne valami -elgondolkodik.
-Nagyszerű vagy Sehunnie -megveregetem a hátát.
-Minek hívtál? -ijedten kapja rám figyelmét.
-Se-sehun - mondom rémülten.
-Nem, azt mondtad Sehunie! -mutató ujjával rám mutat és közelebb hajol, mire én hátra dölök kicsit.
-Ez nem igaz! -megrázom a kútfőm.
-Pedig tisztán hallottam! -továbbra is tántoríthatatlan.
-Zárjuk le a témát - pirrel arcomon ülök vissza rendesen, előre fordulva, a vizet tanulmányozom.
-Ez tetszik - elégedetten hátradől és megtámaszkodik alkarján.
-Hülye - csapok a hasára, anélkül, hogy oda néznék, lassan felkuncog majd vissza felül, fejét a vállamra hajtja. -Mi-mit csinálsz? -dadogva kérdezem.
-Alszok -suttogja.
-Így nekem nem lesz jó estém, nehéz a fejed! -nyavalygok anélkül, hogy megmozdulnék. Igazából biztos, hogy tartja magát, mert tiszta könnyű, és nem is nyom. De furcsa így...  Felemeli a csokit és kibontsa azt. 

- Kérsz? - suttogva kérdezi.

-Majd pont nem - morgom.
-Hát jó -ezzel a lendülettel szájába kap egy kocka csokit.
- Én is kérek - csücsörítve beszélek és kutyaszemekkel nézek rá.
-Az előbb azt mondtad nem kérsz - mondja de egy kockát a szám elé tart, kézzel elakartam venni, de elhúzza. Mosolyog és újra a számhoz közelít a csokival. Megforgatom a szemem és végül bekapom. - Na látod, nem volt ez olyan nehéz - vigyorog a képembe. Karba fonom a kezem és elfordulok. - Több esélyem van mint Sanghun-nak? - megérzem ahogy végigsimít a hátam közepén. Kellemesen kiráz a hideg, bizsergést hagyva maga után.
- Mégis mire gondolsz?
- Mondjuk, hogy legyen közöttünk valami... - nyugodt a hangja. Miért ilyen biztos magában?
- Semmi esélyed! - húzom ki magam.
- Miért nincs? - na most már fel van háborodva.
- Mert mást szeretek - elmosolyodom, ahogy Luhanra gondolok.
- Értem - sóhajt.

Sehun most újra megmutatta nekem , hogy tényleg tud rendes lenni, értem miért mondta azt Luhan. De azt nem tudom, hogy miért veszi mindig elő azt az undok énjét...

***

A napok gyorsan teltek és inkább Sehun társaságát kerestem és nem bántam meg, végig nagyon kedves volt. Remélem annyira nem fog visszaváltozni, most hogy visszatértünk.
-A koszos ruháidat hozd le a mosókonyhába, aztán szabad vagy - mondja Sara ahogy a nappaliba lerakjuk a bőröndöket.
- Úgy lesz - mondom és letérdelek a bőröndömhöz, majd kiszedem belőle a ruhákat és ölbe fogva lemegyek a pincébe, ahol mosni szoktunk és berakom a szennyesbe. Lesz pár adag ruha mosva...
- Éhes vagy szívem? - kérdi, miközben elmegyek mellette.
- Hm, most nem - megrázom a fejem és felrohanok a szobámba.
Keresek valami itthoni ruhát mikor valami koppan az ablakomon. Érdeklődve megyek oda és nézek ki rajta. Vigyorogva nyitom ki és köszönök a fiúnak.
- Nem jössz le ? - mosolyog.
- Átöltözöm és lemegyek - mondom Kainak és visszafordulok a szekrényemhez, s nem gondolkodom mit csak kiveszek néhány ruhadarabot és felkapom azokat, s lesietek, ki az udvarra.- Kai! - kiáltom, miközben a nyakába ugrok, megpörget és kellemes nevetését hallom.
- Mizujs prücsök? Nagyon boldog vagy - letesz és közben néhány tincset kiseper az arcomból.
- Hu, elmesélném mik voltak - nevetek.
 - Próbáld meg - kacsint.
- Hát az úgy volt, hogy... - elkezdtem mesélni neki, mik voltak Jejun, kivel találkoztam, tehát mindent.
- huhú... Mozgalmas nyaralás volt - elmosolyodik. - Hé, mit szólnál, ha lenne még egy nyaralásod lenne?
- Mire érted? - pattogok a padon. Oh igen, közben elsétáltunk a parkba és ott telepedtünk le. 
- hogy eljöhetnél hozzánk, Suhoval már beszéltem róla, ő benne lenne - vigyorog.
-Nahát... nem is tudom mit mondjak... - hebegek.
- Mondjuk: Persze, szívesen megyek, le se tudsz beszélni róla - mondja vékony hangon és közbe még a kezét is lóbálja mint egy kis csaj.
- Én mikor beszélek így? - unottan, karba font kezekkel nézek rá. Elneveti magát.
- Nem szoktál - megsimogatja a fejem búbját mosolyogva.
- Na helyes - kihúzom magam. - Amúgy megkérdezem majd anyát, hogy mit szól hozzá - vigyorgok.
- Nagyszerű - boldogan magához ölel aztán feláll. - Na menjünk prücsök, mert ez így nem állapot.
- Hova? - megyek utána.
- Hát fagyizni - vigyorog. - Míg nem voltál nyílt egy nagyon jó hely, Chanyeol-al elmentünk, és vagy félórára tuti ott ragadtunk és mindent végig kóstoltunk, iszonyatosan finomak - most ő mesélte végig az utat, hogy mi volt itthon és még tovább is. Olyan jól érzem magam  társaságában, nem volt még ilyen jó barátom, tényleg úgy érzem mintha megtaláltam volna a legjobb barátomat, mint amik a filmekben vannak.


- Akkor beszéld meg anyukáddal, és ha benne van, már holnap is jöhetsz, vagy ma - nevet.
- Meglátjuk - vigyorgok rá. - Akkor addig is szia! - intek neki és besietek a házba.
- Hohó, hova futsz? - elém lép Jake.
- É-én... sehova - félénken megállok előtte.
- Végül is jól sült el a tervem nem ? - szája fülig ér.
- Nem - fejem rázom.
- Miért? - lekonyulnak ajkai.Nem válaszolok neki, csak vigyorogva elmegyek mellette.
- Ja! Keresett egy fiú - szól utánam.
- Kicsoda? - fordulok vissza.
- Mmm asszem azt mondta, hogy Taonak hívják, és hagyott neked egy üzenetet, felvittem a szobádba - mosolyog és a lépcső felé mutat. Eltátom a számat és felsietek a helyiségbe. Az íróasztalomon megtalálok egy kis kis cetlit.

"Ha megkapod az üzenetemet kérlek gyere az erdőbe, 

van néhány fontos dolog, amikről tudnod kell.

Tao..."

 
- Miért kell ilyen titokzatosnak lenni? - morgom azután, hogy elolvastam az üzenetet.
- Na mi lett? - Jake áll az ajtómban.
- Öm, elmehetek egy kicsit? - kérdezem és kicsit pipiskedve megyek felé.
- Huh, azt hittem sose jön el ez a nap, mikor elmész itthonról, de ne pasizz be! - köti az orromra, majd kedvesen átölel. - Menj csak, de óvatosan.
- Köszönöm - puszit nyomok az arcára és már otthon sem vagyok.