22.rész

Már szinte rutinosan megy az út az erdő felé és ahogy beljebb haladok, találkozok egy fekete farkassal, gondolom ő lehet Tao. Durva, ő a második farkas akivel így találkozom... Biccent a fejével, hogy kövessem, így is teszek és egyre csak haladunk beljebb az erdőbe, míg egy kis faházhoz érünk el. A farkas elmegy egy bokor mögé, de utána már egy fiú sétál ki onnan.
Megtorpanok és hatalmas szemekkel nézek rá.



- Nem szeretek mások előtt átalakulni - mondja és a faház bejáratához megy. - Gyere - visszanéz rám és benyit.
- Woah - adok ki magamból egy értelmes szót, a most látottakra, vagy nem látottakra.
- Gyere! - türelmetlen hangját hallom bentről. Megrázom a fejem és besietek. - Kérsz valamit inni? - kérdezi miközben rutinosan megy a konyha részbe.
- Te itt laksz? - kíváncsiskodom ahogy körbe nézek.
- Úristen, te ilyen kíváncsi természetű vagy? - újabb kérdés, semmi válasz. Milyen vicces így beszélgetni. Elkuncogom magam. - Mi az?
- Semmit, és nem, nem vagyok kíváncsi fajta - lassan közeledem felé. Hunyorogva néz rám és méreget engem.
- Megértem miért akarta Luhan, hogy ide hozzalak - elmosolyodik a fiú.
- Miért? - bújok a képébe.
- Héhé! - fogja meg a vállam két oldalt és eltol magától. - Tarts távolságot - megköszörüli a torkát és átmegy a kandallóhoz, majd leül oda. Követem és szembe ülök le.
- Nos? - sokat pislogok.
- Lehet egy kérdésem? - furcsán néz rám. Bólintok. - Te mindig ilyen közvetlen voltál? - meglepődök és elgondolkodom, mit is válaszolhatnék.
- Hát, én... általában nem, csak mióta Luhan-al találkoztam - elmosolyodom és a szőnyeget piszkálom, amin ülünk. - Meg most, hogy oda voltam Jeju-n és ott volt Sehun, kicsit azt hiszem bátrabb lettem - felnézek a fiúra, aki meglepődve néz rám.
- Sehunnal töltöttél majd egy hetet? - dadogja.
- Igen... de nem önszántamból! - felemelem a kezem majd nagyot sóhajtva leengedem. - Na jó én... -nem tudok mit mondani, csak meredek magam elé.
- Nem kell mondanod semmit- mondja Tao, mintha a gondolataimban olvasott volna. - Inkább a lényegre térek - lehunyja a szemeit. Fekete haját figyelem, elég érdekes az arca is, de valakire mégis emlékeztet. Most így kicsit a kép jutott eszembe amit Kainál néztünk... - Ez - hirtelen nyitja ki a szemét és megszólalásától is összerezzenek. Kezem a mellkasomhoz kapom és levegő vételem csillapítom. - Rossz a lelkiismereted? - elmosolyodik, milyen különleges még a mosolya is.
- Nem rossz, csak te vagy ijesztő - hunyorogva nézek rá.
- Aha, fogd rám a dolgot! - háborog.
- Bocsánat - kuncogok.
- Na mindegy, inkább mondom - sóhajt.- Nos, ez Luhan lakása - szemembe néz. Most legszívesebben körbe néznék, de tartom a szemkontaktust vele. - Azt mondta, hogy hozzalak el ide, mert szeretné, ha egy kicsit megismernéd...
- És azt hogy? - bukik ki számon, pedig nem akartam közbeszólni.
- Azt úgy, hogy szeretné, ha körbe néznél a lakásban - mondja.
- Vagyis, hogy kutakodjak? - billentem oldalra a fejem, mert nem értem minek ez.
- Asszem - gondolkodó arcot vág. - Ja és szeretné ha megismerkednél még valakivel - jut az eszébe még valami.
- Kivel? - hajolok előre.
- Majd megtudod, ha itt maradsz - ő is előre hajol és suttog, majd felegyenesedik. - Öm, mit is kell még elmondanom? - gondolkodik.
- Te nagyon képben vagy - nevetek Taon és elfekszem a földön.
- Na jó, te egy terv áldozata vagy, és mindennek a terv szerint kéne alakulnia, és lehet így is halad, de mi nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen, és szerintem te sem akarod, hisz úgy tudom viszont szereted Luhant - hadarja el én pedig lefagyva nézem a plafont.
- Tessék? - alig jön ki hang a számon.
- Hhh - nagy sóhajt hallat Tao. - Neked összekellene jönnöd Sehun-al...
- Tessék?! - ijedten ülök fel és meredek rá.
- Az úgy volt, hogy Luhannak van egy menyasszonya, aki nem örül annak, hogy Luhan beléd szeretett-
- T-tessék? - dadogok és a fiú szavai szinte összetörték a szívemet.
- Kérlek hallgass végig - emeli a kezét és nyugtatóan próbál rám hatni, de annak semmi esélye. - Luhan azt akarta, hogy tudd a múltját, tudj arról mi folyik itt, a hátad mögött. Tehát Luhannak van egy szerződéses menyasszonya akit egyáltalán nem szeret, sőt, gyűlöli! És ahogy elkezdett veled több időt tölteni, ahogy utánad ment a városban... az a menyasszonya megtudta, hogy mi a szitu és neki nagyon nem jött be a dolog, a falkánkra küldte néhány falkatársát és komoly csata lett. Aztán megtudtuk, mi is miről van szó, a vezetőnk Kris, Suhoék segítségét kérték. Vagyis inkább, alapból már ők segítettek nekünk. - annyira tömörnek érzem mit mond, szinte alig bírom feldolgozni, de minden szavát iszom. - Suhoék terve az volt, hogy összegyere Sehun-al, aztán elutaztatok volna a falkához, hogy bebizonyítsák, nem vagy együtt, és nincs semmi közöd Luhanhoz.
- De ez így... mi már? - fintorgok. -Öm... Kai ma elhívott, hogy legyek náluk ilyen nyaralás szerűt - erőltetem az agyam mert, most nagyon megfájdult a fejem.
- Annyira összemelegedtetek Sehun-al? - felvonja a szemöldökét.
- Dehogy!
- Akkor valamit megint tervelnek - mondja, ekkor kopognak az ajtón, összerezzenek. - Megjött a személy - mondja. - Gyere be! - kiáltja ki.
- Sziasztok! - jön be egy vidám fiú. - Ah, idefele megint eltévedtem és úristen azt hittem, hogy még követnek is engem, de bah - folyamatosan beszél a fiú, aztán leül mellénk. - Lay vagyok - nyújtja felém a kezét.
- Reita - fogadom el kézfogását de tökre le vagyok blokkolva.
- Azta... Luhannak igaza lehet - méreget minket Tao.
- Mivel kapcsolatban? - kérdezzük egyszerre Lay-el.
- Semmiben - megrázza a fejét. - Mindent elmondtam? - kérdez rá.
- Hát én honnan tudjam? De amúgy szerintem ennyi elég volt, az agyam nem fogadna be több információt - fintorgok.
- Rendben, akkor én megyek, ti meg ismerkedjetek és nyugodtan nézzetek körbe - mondja miközben feláll és leporolja magát.
- Mi, most meg mi van? - értetlenül néz Lay és mintha a számból szedte volna ki a szavakat.
- Jól hallottad, na pá tesókák - int nekünk és már el is hagyja a faházat.
- Na ez furcsa volt - mondja miközben rám néz. - Akkor te vagy Luhan úgymond barátnője?
- Azt igazából nem mondanám, hogy az lennék - gondolkodom el. Talpra állok és a polcokat kezdem tanulmányozni.
- De Luhan tuti azt akarja tőled - mondja pozitívan. - Amúgy az igazi nevem Yixing - hozza fel.
- Oh, ez kínai név? - lepődöm meg.
- Igen, kínai vagyok - kuncog és csatlakozik hozzám.
- Hát nem mondtam volna meg rólad - pislogok nagyokat ahogy arcát fürkészem.
- És te?
- Én nem tudok semmit az igazi szüleimről... árvaházban nőttem fel, vagyis tizenegy éves koromban hoztak ki onnan - már szinte mosolyogva mondom ezt.
- Oh, bocsi, nem tudtam - bátran teszi kezét a vállamra.
- Hát nincs is a homlokomra írva, hogy "Hé! árvaházi kölyök" - mutatok a homlokomra.
- Na hát azt tényleg nem kéne - csendül fel hangos nevetése. Hát ijesztően hasonlít az én nevetésemre. Ki ez a fiú? És miért kell nekem megismernem őt?

Luhan, mit tervezel?