24.rész

-Megakarod majd ismerni Saraékat? - teszem fel Lay-nek az utolsó kérdést, mielőtt elválunk az erdő szélénél.
- Mindenképp - mondja mosolyogva és megsimogatja a fejtetőm.
- Ez furcsa - húzom össze magam és közben kuncogok.

- Bocsi, nem szereted, ha a fejed piszkálják? - kapja el a kezét és rám mered.
- Nem az, csak furcsa, hogy ilyen... a bátyám - vigyorgok rá.
- Gyere ide - mondja és magához ölel. - Bármi van, szólj nekem - hangja mosolygós.
-Úgy lesz bátyó - mondom s már boldogan is indulok vissza a lakásunkhoz. Ha így folytatódik minden, talán egy jó életem lehet, amit szerethetek. Sose számítottam arra,hogy nekem is lehet olyan családom mint másnak.

-Ne már! Ilyen béna is csak én lehetek?! -megcsapja fülem egy lány szinte visítása. Megfordulok és a nem messze tőlem a földön rendeteg papírt látok, amit a lány nagy sietséggel próbál összeszedni, mielőtt a szél el nem fújja. Odasietek hozzá és segítek összeszedni azokat, így már minden lap egyben van. -Köszönöm a segítséget -hajolgat kicsit, ahogy átadom neki a kezemben lévő kupacot.
-Szívesen -mondom visszafogottan és megfordulva folytatom az utam.
-Várj! -szól utánam ezzel megállásra késztetve engem s visszatekintek rá. -Tudod most költöztünk ide -mondja ahogy mellém sétál és kedvesen mosolyog. -A nevem SoAh -nyújtja a kezét.
-Reita -fellelkesülve fogadom kézfogását.
-Öm,mit is mondjak még? -nevet a lány.
-Ismerkedésben én sem vagyok a legjobb -vakarom meg a fejem és vele együtt nevetek.
-Akkor legyen az, hogy te merre laksz? -mosolyog és hóna alá csapja a lapokat.
-Még két utcányira -mutatok a megfelelő irányba.
-Én pedig egyre -emeli fel mutatóujját orra elé és aranyosan elmosolyodik,majdnem hangosan mondtam is neki, de időben visszafogtam magam. Elég hülyén jönne le, ha már most kiabálnám neki, hogy "Hé! Nagyon aranyos voltál"... 

- Te hány éves vagy? - kérdezi mosolygósan. 

- Tizennyolc éves vagyok - felelem. - És te?

- Tizenkilenc - húzza ki magát. - Figyelj... -kezd bele zavartan a mondandójába. - Nem lenne kedved, máskor is találkozni? Mármint, hogy...

- Persze! Nagyon szívesen! - vágom rá azonnal, csillogó szemekkel. 

- Tényleg? Ez nagyszerű! - vigyorog ő is. - Akkor megadod a telefonszámodat, s majd felhívlak, hogy mikor tudnánk újra találkozni, mert most még pakolunk és lehet nem lesz sok időm, de amint lesz máris felhívlak - hadarja el, én pedig próbálom követni. 

- Rendben van! - mondom és megadom neki a telefonszámomat, majd egy ölelés után elválnak útjaink, de nem bánom, biztos vagyok benne, hogy ha találkozunk, ugyan ilyen jó lesz. Már csak Saraéknak kell mindent elmesélni, vagyis majdnem mindent, viszont ezt nem tudom meddig fogom bírni, hogy ne mondjam el nekik a teljes igazságot? Miért nem mondhatom el nekik zt a farkasos dolgot? Biztos, hogy senkinek sem mondanák el. Meg... egyszer így is úgyis kikel, hogy tálaljak mindent, akkor az miért ne most lehetne? 

- Hé! Hé! Miért nem figyelsz rám, ha hozzád beszélek?! - sűrűket pislogok, mikor eljut tudatomig néhány hang, aztán oldalra pillantva észre veszem Sehunt amint nem épp kedves arccal figyel engem. 

- Hogy kerülsz ide? - bambán kérdezem tőle. 

- Te merre jársz?! - ordítja le a fejem. - Már vagy öt perce itt megyek melletted, közben ah házadig is elértünk! Ha így viselkedsz, valaki simán elrabolhatna! 

- Olyan rég? - billentem oldalra a fejem, majd a házunkra nézek. - Nekem be kell mennem - mondom neki, és már indulok is a kapu felé. 

- Hé! - megfogja a karom és visszaránt, hirtelen a mellkasának esek. 

- Yah! Mit csinálsz?! - mellkasára csapok és ellököm magam tőle, mire majdnem hátra esek, csak, hogy Sehun utánam nyúl, és mint a filmekben úgy tart. 

- Te nagyon béna vagy Reita - suttogja az arcomba a szavakat. Nagyot nyelek közelségétől, és minden áron próbálom leplezni a zavartságom. Biztos azért van itt mert kötelessége... Mert Suho-ék így akarják. Ez is csak egy terv része.

- Nem akarsz elengedni? - kérdem fojtott hangon. 

- Ha elengedlek, te a földön kötsz ki - kuncog és ravaszul elmosolyodik. Lehet ott jobb lenne. 

- De egyszer elkel engedned - sóhajtok. 

- És az miért most legyen? 

- Mert kezd zavarni ez a helyzet... 

Sűrűket pislog majd felegyenesedik ezzel engem is felhúz és  végre szabad vagyok. Zavartan állunk egymással szemben, én hol a földet, hol az arcát fürkészem. Mit akar valójában? 

- Csak megakartam nézni, hogy épségben hazaértetek-e - töri meg a csendet és megköszörüli a torkát is. 

- Épségben itthon vagyunk - akaratlanul is elmosolyodom és aprót bólintok. 

- Látom, akkor megyek is haza - sóhajt és ezzel meg is fordul. - Oh - megáll. - Ma este lehet, hogy vihar lesz, ha bármi van, hívj fel - fél szemmel visszanéz rám, arca teljesen komoly és egy rezzenést sem látok. 

- Ajánlom, hogy ne legyen igazad! - mutatok rá és hunyorogva nézem. Halványan elmosolyodik és zsebre tett kézzel ballag el. - Oh Sehun... Miért csinálod ezt? - motyogom magam elé, majd egy váll rándítással befutok a lakásba. 

Sara a nappaliban volt, míg Jake már rég a munkában és Sara azt mondta sok a munkája így egy darabig keveset fogjuk látni. Most még úgy döntöttem, nem mondom el neki, hogy megtudtam van egy bátyám, csak annyit, hogy elmentem hozzájuk és találkoztam néhány emberrel... Most komolyan ilyen titokzatos vagyok?! Viszont arról mindent kitálaltam, hogy megismertem egy lányt, akivel már az elején nagyon jól kijöttünk, és fogunk majd találkozni. Erre Sara azt szűrte le, hogy, majd hármasban csaphatunk egy csajos napot, vagy estét.
Most komolyan, néha nem tudom mi járhat a fejében! De nagyon örülök, hogy új, vagyis inkább első barátra tettem szert...