34.rész

- Ki az ágyból álomszuszék!- hatalmas zajongás és Soah kiabálása. Ettől rosszabb ébresztő órát nem kívánok senkinek...
Morgok az orrom alatt egy hagyj aludni mondatot, s fejemre húzom a takarót. Barátnőm nem hagyja magát, megfogja a takaró szélét és egy magabiztos rántással lehúzza rólam.

- Ma nagy napnak nézünk elébe! - mondja s hallom, hogy a függönyt is széthúzza majd kinyitja az ablakot. Kipattannak a szemeim és szúrósan nézek rá.
- Hideg van! Zárd be! - hisztizek és szememmel keresem a takarómat, amit a szoba másik végében látok meg. Kinyújtom a karom, de sehogy se sikerül magamhoz vonzani.
-Nem vagy dzsedi - nevet barátnőm és az ágyam mellé sétál. - Öltözz fel, aztán induljunk - megsimogatja a fejtetőm és kedvesen mosolyog.

- Mit tervezel? - összeszűkítem szemeim. 

- Chö... nem mehetek el a legjobb barátnőmmel kicsit vásárolni? - zavartan néz körbe a szobában, s nem néz a szemembe. Nagyon sántikál valamiben. - Igyekezz! Lent megvárlak! - vigyorog és kirohan a szobámból. Sóhajtva dőlök vissza az ágyba és csak nézem a plafont. Megint mibe fog belevinni? 

Kérésének eleget téve felöltöztem és lementem hozzá, bár mint egy zombi mert nagyon álmos voltam, mivel a tegnapi Luhan-os dolog miatt alig tudtam elaludni.
Vártam hátha kapok egy üzenetet, tőle, hogy "Bocsánat félre nyomtam". Vagy reménykedtem abban, hogy visszahív, mert csak azért tette le mert nem várt tovább, de akart volna beszélni velem. 

Tudni szeretném, hogy mi történt... 

Soah villámsebességű lépteit alig tudom követni a városban, egyik boltból megyünk az a másikba. A témája: Ruhák és cipők. Azt hittem valami másról is fogunk beszélgetni, de az ő szeme előtt csak az elegánsabbnál elegánsabb ruhák lebegnek. Ami furcsa mert ő nem szokott ilyeneket hordani. Ami még furcsább, hogy rám adta az összeset, mármint nekem kellett felpróbálnom, s ha nem tetszett neki, akkor meg sem vette. Állítólag, azért nézi meg rajtam, mert ami nekem jól áll az tuti hogy neki is jól fog állni. Ilyen kifogást sem hallottam még, de ha neki ez kell hát legyen. 

-Valami zavar téged, igaz? - kérdezi miközben beültünk egy kávézóba pihenni kicsit. A szatyrok száma vészesen nő, mert már hat darab van nálunk. Félénken bólintok. Nem vagyok benne biztos, hogy elmondjam neki a Luhan-ost, de valakinek elkel, különben csak belefogok őrülni.

- Na mesélj - figyelmét teljesen rám vetíti és előre hajol az asztalon megkönyökölve. 

- Tegnap este Luhan felhívott - nagyot nyelek mielőtt folytatnám. - Nem tudom, hogy véletlenül, vagy akart is valamit. 

- Nem vetted fel? - kérdezi és hangjából teljes nyugodtságot tapasztalok. Megrázom a fejem. 

- Túl hamar letette. 

- Akkor biztos véletlen volt, vagy olyan gyáva, hogy nem mert végül beszélni veled - megforgatja a szemeit és hátradől a széken. Soah úgy gondolja, hogy Luhan nem is akart engem, és miután úgy értesült, hogy már Sehun-al vagyok, fülét-farkát behúzta és inkább elbújt. 

Vagy csak ezt akarja belém beszélni, hogy könnyebb legyen feldolgoznom. Soah tudja jól, hogy nekem nem volt könnyű elfogadni a történteket. Csakis előtte sírtam, csakis neki mondtam el, hogyha hiányzott. 

De persze ő sem tudott semmit sem tenni, inkább ténylegesen beleküldött Sehun karjaiba. 

- Reita, figyelsz te rám? - kezét szemeim előtt lengeti és értetlenül néz rám. Megrázom a fejem, hogy észhez térjek. 

- Bocsáss meg, mit mondtál? 

- Azt, hogy menjünk tovább, mert nem akarok tovább búslakodni... - homlokát ráncolja.

- Ja rendben, menjünk. De megmondanád, hogy mire kell ennyi ruha és smink? - mutatok a szatyrokra. 

- Azt majd megtudod ha végeztük! - vigyorog. Most már biztos vagyok benne, hogy tervez valamit. 

***

-Nem! Addig nem míg el nem mondod, hogy mire készülsz! - ikszet formálok kezeimmel a fejemnél, mivel Soah kiakar sminkelni. 

- Ma randid lesz Sehun-al nem igaz? - emeli fel a hangját. - csak azt akarom, hogy ma jól érezd magad, miért olyan nagy baj, ha egy kicsit kicsíped magad? - puffog. 

- De... nem tudom... - motyogom és leengedem a kezeim. 

- Kérlek, bízd rám magad, hidd el, nem fogsz csalódni a látványban! - kacsint és őszinte mosoly van arcán. Nagy légvétellel tudatom vele, hogy benne vagyok, és rábízom magam. Tapsikol pár sort majd bele is lát a "munkájába". Kíváncsi leszek, hogy mit fog alkotni... 

Sehun pov: 

- Nyakkendő? Te beteg vagy haver? - homlokomra teszi a kezét Chanyeol. Ellököm és szúrósan nézek rá, majd magam nézem meg a tükörben. 

- Ma elviszem Reitát vacsorázni,aztán pedig hazahozom és átadom neki az ajándékot - mondom miközben igazgatom a nyakkendőt meg az inget. 

- Mi lesz az ajándék? - perverzül vigyorog a kis Dombó. 

- Az titok - kuncogok, s felveszem a szmokingot is és elindulok ki a kocsihoz. Nem szoktam így kicsípni magamat, de most kivételt teszek, hiszen a mai este különleges lesz, ezt érzem... 

- Sehun! - egy váratlan hangra összerezzenek és megfagyok miközben nyúlok az autó kilincs felé. Ijedten fordulok meg és szembe kerülök a fiúval. Ettől rettegtem a legjobban, hogy újra itt lesz... De miért pont ma? 

- Mit akarsz itt? - gubóval a torkomban beszélek. 

- Csak figyelmeztetlek, hogy ha bármi rosszat teszel, keservesen megfogod bánni - ijesztő a tekintete. Mit tanult el az északiaktól? Mi ütött belé? Ez nem lehet ő! 

- Mit keresel itt? - Kris jelenik meg Luhan háta mögött. 

- Mi van srácok? Talán már kivagyok innen tiltva? - morogja Luhan. 

- Nem, csak ha balhézni akarsz azt ne velünk tedd - teljes higgadtsággal mondja a vezetőnk. 

Luhan feszült testtartása most elernyed és láthatóan felsóhajt a fiú. Könnyes szemekkel néz fel rám s mellkasom összeszorul. Lehajtja fejét és térdre rogyik. Szemem hatalmasra nyílik és aggódva futok oda hozzá. 

Reita pov: 

- Úristen! Ha fiú lennék már réges-rég ágyba vittelek volna! - sikít barátnőm, ahogy végig néz rajtam. Rám adott egy fekete combközépig érő ruhát, amit egy fehér, vékony övvel díszített. Egy fekete magassarkút, amiben még éppen hogy tudok járni. 

Sminket nem sokat kaptam, bár nálam ez is soknak számít! 

- Gyerünk! Nézd meg magad a tükörben! - noszogat az említett tárgy felé. Ahogy elé állok nem is ismerek magamra.

- Ez.. én vagyok? - döbbenten mutatok végig a tükörben lévő lányon. 

- Bizonyám! - hevesen bólogat barátnőm. - Ma teljesen elfogod csavarni Sehun fejét - vigyorog. 

Bármennyire is tiltakoznék, de nem tudok, ez a lány valami hihetetlen csodát művelt velem... 

-Hol késik már?! - idegeskedik barátnőm, mivel Sehun már lassan egy órát késik. Soah fel-le sétál, vagyis inkább trappol a szobámban és várja a fiút, akit valószínűleg először kifog nyírni, majd csak utána fog elengedni vele. 

De tényleg furcsa. Legalább írhatott volna egy üzenetet, hogy késni fog. 

Remélem nincs semmi baja.