Amikor kezdtem azt hinni nem lehet semmi jó, akkor történt.
Amikor azt hittem minden elfog veszni, valaki megjelent.
Amikor azt hittem te vagy az ellenségem, nagyot tévedtem.
- Tudod milyen nap van ma? - szerény mosollyal arcán kérdezi a pokrócon fekve. Az őszi nap sugarai finoman borítják be arcát.
- Milyen? - suttogva kérdezem, s elmerengve nézem csillogó haját.
- A mai napon van egy hónapja, hogy azt mondtad próbáljuk meg - lassan nyitja ki szemeit és egyenesen rám néz. Meglepett arcomról leolvassa, hogy nekem kiment a fejemből. Fel ül és óvatosan nyúl kezem után majd összekulcsolja ujjainkat. - Egy hónapja, hogy először csókoltál meg szerelemből - miközben mondja, úgy közeledik felém. - Tudod mi maradt még ki a kapcsolatunkból? - perverz vigyora elrontja a számomra romantikus pillanatot és poker facere váltok.
- Ha kacsa lennék se! - morgom és kezem kiszabadítom, majd elhúzódom tőle. Mostanság gyakran jön ezzel a próbálkozásával, de még nem érzem készen rá a kapcsolatunkat, se magamat.
- Milyen? - suttogva kérdezem, s elmerengve nézem csillogó haját.
- A mai napon van egy hónapja, hogy azt mondtad próbáljuk meg - lassan nyitja ki szemeit és egyenesen rám néz. Meglepett arcomról leolvassa, hogy nekem kiment a fejemből. Fel ül és óvatosan nyúl kezem után majd összekulcsolja ujjainkat. - Egy hónapja, hogy először csókoltál meg szerelemből - miközben mondja, úgy közeledik felém. - Tudod mi maradt még ki a kapcsolatunkból? - perverz vigyora elrontja a számomra romantikus pillanatot és poker facere váltok.
- Ha kacsa lennék se! - morgom és kezem kiszabadítom, majd elhúzódom tőle. Mostanság gyakran jön ezzel a próbálkozásával, de még nem érzem készen rá a kapcsolatunkat, se magamat.
Bár nem igazán tudom, hogy mikor fogom azt érezni, hogy: na igen, itt az ideje.
Lehet Sehun hamar megunja a várakozást és tovább áll. Az elején nem akartam ezt az egészet, mármint Sehunal, de végül hosszas győzködése után, beadtam a derekam. Soah és Sara nagyon örültek neki, jobban mint a fiú. Apa pedig kissé kiborult, nem gondolta ő ezt a "kerítsünk Reitának fiút" dolgot komolyan.
- Ne legyél rám mérges... - motyogja orra alatt.
- Nem vagyok - sóhajtok.
- De, biztos, hogy az vagy! - emeli meg a hangját. - Miért vagyok olyan hülye? tudom, hogy te még nem állsz készen, de mégis erőltetem a témát - hordja le saját magát, ekkor felé fordítom a fejem. Közelebb húzódom hozzá és végigsimítok állkapcsán, így a szemembe néz. Nem mondok semmit, mert nem tudnék semmi értelmes megszólalást kiadni magamból, csak lassan ajkaira hajolok, és lágyan csókolom meg. Egyik kezét tarkómra csúsztatja másikat pedig derekamra, s közelebb húz magához.
amit nagyon szeretek Sehunban, hogy tud igazán finom lenni velem. Úgy fogja meg a kezem, vagy simít végig az arcomon, mintha porcelánból lenne, ami bármilyen óvatlan mozdulatra széttörne. Sok minden van amit nem szeretek Sehunban, de próbálom azokat mélyre seperni, hogy ez egy jó kapcsolat legyen. Még csak a kapcsolatunk elején voltunk, de Sehun egyből veszekedést szított közöttünk, ami elég gyakori szokott lenni nálunk. De általában észhez tér és rájön, csak magának csinálja a bajt, és egyből bocsánatot kér.
Tarkómon lévő kezét lecsúsztatja a másik mellé, mely a derekamon pihen s összekulcsolja ujjait, majd szép lassan eldönt a pokrócon, fejét mellkasomra helyezi s csak zihálásunkat lehet hallani. Így fekszünk, én a kék eget kémlelem, míg Sehun gondolom bealudt, mert úgy szuszog mint este szokott.
Egy pillanatra lehunyom a szemem és a régen látott fiúra gondolok. Egyfajta ürességet érzek mióta nem beszéltem vele. Hiányzik, és nem hiszem, hogy ő tehet arról, hogy nem tudott mellettem lenni. Kötelessége volt, amit teljesítenie kellett, bár nem akarta.
Az élet amúgy sem olyan mint amit mi szeretnénk. Lehetne nagy házunk, sok pénzünk, milió, pasink, vagy csajunk, de ha nem vagy olyan helyen, abban az időben, mikor ezt osztogatják, csak annyit tehetsz, hogy éled azt az életet, melyet hozzánk dobtak. Ha kitudod magad húzni a nyomorból, akkor nyertes vagy. Ha véghez viszel mindent úgy, ahogy van, akkor már nevezheted magad túlélőnek.
Tényleg hiszem, hogy az életünket nem mi válasszuk...
-Holnap este ráérsz? - hangja tele van óvatossággal, s nem mer rám nézni, csak a kormányt piszkálja ujjaival.
- Nem terveztem semmit, úgy is vasárnap lesz - megrántom a vállam és tovább fürkészem arcát.
-Akkor este 7-re érted megyek - nagyot nyel.
- Miért? Hova megyünk? - oldalra billentem a fejem, azt sugallva vele, hogy mostmár nagyon kíváncsivá tett.
- Az... legyen az én titkom - végre mosolyogva néz fel rám. Közel hajol és egy óvatos homlok puszit kapok tőle. Megszeppenve bólintok és szállok ki a kocsiból.
Szerencsére nem csak én változtam ennek a kapcsolatnak köszönhetően.
- Szia kincsem - azonnal felém szalad Sara és átölel, olyan szorosan, hogy alig kapok levegőt.
- Csak pár óráig voltam oda - nyögök fel és eltolom magamtól.
- Nem érdekel! Akkor is hiányoztál - újra megölelne, de most nevetve szaladok el hóna alatt és felsietek a szobámba.
Előszedem a telefonom, mivel nem rég kaptam egy üzenetet barátnőmtől, amit nem tudtam még elolvasni.
Soah:
Holnapra ne tervezz semmit, elmegyünk majd vásárolni :3
Elgondolkodom a holnapi napon, estére van csak a Sehun-os programom, tehát Soah simán belefér, na meg már rám férne, egy kis vásárlás is.
A szekrényemhez sétálok, majd kitárom azt és elborzadok a régi és unalmas ruhák látványától.
Reita:
Nincs programom napközben, este leszek Sehun-al, tehát addig szabad vagyok ^3^
Az üzenetet elküldtem és úgy döntök kicsit lustálkodom,s beülök a tévé elé, na ez sikeresen nem jött össze, mivel megcsörrent a telefonom. Hatalmas szemekkel nézem a kijelzőt, amin Luhan neve villog. Nem tudok reagálni, bár a csörgés hamar abba is marad, s Luhan neve eltűnik a kijelzőről. Lelki világom, ha eddig nem volt teljesen össze zavarodva, most már biztos, hogy teljes a zavartság bennem. Lehet csak félre nyomta és nem tudta időben kinyomni?
Vagy pedig tényleg engem akart hívni...
Vagy csak káprázott a szemem...
Istenem, mit kellene tennem?
- Ne legyél rám mérges... - motyogja orra alatt.
- Nem vagyok - sóhajtok.
- De, biztos, hogy az vagy! - emeli meg a hangját. - Miért vagyok olyan hülye? tudom, hogy te még nem állsz készen, de mégis erőltetem a témát - hordja le saját magát, ekkor felé fordítom a fejem. Közelebb húzódom hozzá és végigsimítok állkapcsán, így a szemembe néz. Nem mondok semmit, mert nem tudnék semmi értelmes megszólalást kiadni magamból, csak lassan ajkaira hajolok, és lágyan csókolom meg. Egyik kezét tarkómra csúsztatja másikat pedig derekamra, s közelebb húz magához.
amit nagyon szeretek Sehunban, hogy tud igazán finom lenni velem. Úgy fogja meg a kezem, vagy simít végig az arcomon, mintha porcelánból lenne, ami bármilyen óvatlan mozdulatra széttörne. Sok minden van amit nem szeretek Sehunban, de próbálom azokat mélyre seperni, hogy ez egy jó kapcsolat legyen. Még csak a kapcsolatunk elején voltunk, de Sehun egyből veszekedést szított közöttünk, ami elég gyakori szokott lenni nálunk. De általában észhez tér és rájön, csak magának csinálja a bajt, és egyből bocsánatot kér.
Tarkómon lévő kezét lecsúsztatja a másik mellé, mely a derekamon pihen s összekulcsolja ujjait, majd szép lassan eldönt a pokrócon, fejét mellkasomra helyezi s csak zihálásunkat lehet hallani. Így fekszünk, én a kék eget kémlelem, míg Sehun gondolom bealudt, mert úgy szuszog mint este szokott.
Egy pillanatra lehunyom a szemem és a régen látott fiúra gondolok. Egyfajta ürességet érzek mióta nem beszéltem vele. Hiányzik, és nem hiszem, hogy ő tehet arról, hogy nem tudott mellettem lenni. Kötelessége volt, amit teljesítenie kellett, bár nem akarta.
Az élet amúgy sem olyan mint amit mi szeretnénk. Lehetne nagy házunk, sok pénzünk, milió, pasink, vagy csajunk, de ha nem vagy olyan helyen, abban az időben, mikor ezt osztogatják, csak annyit tehetsz, hogy éled azt az életet, melyet hozzánk dobtak. Ha kitudod magad húzni a nyomorból, akkor nyertes vagy. Ha véghez viszel mindent úgy, ahogy van, akkor már nevezheted magad túlélőnek.
Tényleg hiszem, hogy az életünket nem mi válasszuk...
-Holnap este ráérsz? - hangja tele van óvatossággal, s nem mer rám nézni, csak a kormányt piszkálja ujjaival.
- Nem terveztem semmit, úgy is vasárnap lesz - megrántom a vállam és tovább fürkészem arcát.
-Akkor este 7-re érted megyek - nagyot nyel.
- Miért? Hova megyünk? - oldalra billentem a fejem, azt sugallva vele, hogy mostmár nagyon kíváncsivá tett.
- Az... legyen az én titkom - végre mosolyogva néz fel rám. Közel hajol és egy óvatos homlok puszit kapok tőle. Megszeppenve bólintok és szállok ki a kocsiból.
Szerencsére nem csak én változtam ennek a kapcsolatnak köszönhetően.
- Szia kincsem - azonnal felém szalad Sara és átölel, olyan szorosan, hogy alig kapok levegőt.
- Csak pár óráig voltam oda - nyögök fel és eltolom magamtól.
- Nem érdekel! Akkor is hiányoztál - újra megölelne, de most nevetve szaladok el hóna alatt és felsietek a szobámba.
Előszedem a telefonom, mivel nem rég kaptam egy üzenetet barátnőmtől, amit nem tudtam még elolvasni.
Soah:
Holnapra ne tervezz semmit, elmegyünk majd vásárolni :3
Elgondolkodom a holnapi napon, estére van csak a Sehun-os programom, tehát Soah simán belefér, na meg már rám férne, egy kis vásárlás is.
A szekrényemhez sétálok, majd kitárom azt és elborzadok a régi és unalmas ruhák látványától.
Reita:
Nincs programom napközben, este leszek Sehun-al, tehát addig szabad vagyok ^3^
Az üzenetet elküldtem és úgy döntök kicsit lustálkodom,s beülök a tévé elé, na ez sikeresen nem jött össze, mivel megcsörrent a telefonom. Hatalmas szemekkel nézem a kijelzőt, amin Luhan neve villog. Nem tudok reagálni, bár a csörgés hamar abba is marad, s Luhan neve eltűnik a kijelzőről. Lelki világom, ha eddig nem volt teljesen össze zavarodva, most már biztos, hogy teljes a zavartság bennem. Lehet csak félre nyomta és nem tudta időben kinyomni?
Vagy pedig tényleg engem akart hívni...
Vagy csak káprázott a szemem...
Istenem, mit kellene tennem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése