30.rész

Reita pov:

Elveszve szaladok a fák között, el messzire...Csak azt akarom, hogy vége legyen ennek az egésznek. Egyáltalán miért kezdődött el? Miért nem lehet nekem egy normális életem, mint mindenki másnak? Olyan nagy kérés ez?

29. rész

Reita pov:

Sara túl aggodalmas volt, és még vécére is alig akart kiengedni, mintha egy börtönben lennék. Aggódom Soah miatt, nem tudok semmit. Mit csinálhatnék én? Remélem nincs semmi baja.
-Ah, ebbe bele fogok őrülni! -idegesen túrok a hajamba és kapálózok lábaimmal majd teljesen elfekszem és ellazítom az egész testem. Nem bírom ezt a tétlenséget...

28.rész

Arra eszmélek fel, hogy a fejem majd szét szakad s mikor szemem kinyitom, a fél sötétben meglátok felettem hajolni egy ismerős embert, de csak sűrű pislogások után jövök rá, hogy ki az illető.
- Jól vagy? Istenem, tudod mennyire aggódtam?

27.rész

-Oh, tehát a barlang tényleg barlang - tátott szájjal megyünk be a "kőházba". Haladunk beljebb s elénk sétál egy számomra ismerős személy.
-Ezek meg mit keresnek itt? - felhúzott orral áll meg előttünk.
-Lebuktunk, inkább elhoztuk őket - válaszolja Lay, bár nekem ez inkább füllentésnek hat.

26.rész

- Ti mit kerestek itt? - a hang irányába fordulunk, s mindkettőnket a szívinfarktus kerülget, csak a fiú néz úgy minket, mint akit nem érdekelné a dolog, csak azért mégsem kéne itt lennünk. - Reita, igaz? - néz rám a fiú. Bólintok és kicsit eltátom a szám.

25.rész

Újból egymás után jöttek az unalmas napok, volt mikor Sehun-al üzeneteztem, volt mikor Luhan hívott fel, mert hallani akarta a hangomat. Ez igen kedves gesztus volt tőle, de nem tudtam hova tenni, most mit akarhat akkor tőlem?

24.rész

-Megakarod majd ismerni Saraékat? - teszem fel Lay-nek az utolsó kérdést, mielőtt elválunk az erdő szélénél.
- Mindenképp - mondja mosolyogva és megsimogatja a fejtetőm.
- Ez furcsa - húzom össze magam és közben kuncogok.